A megdicsőült Krisztus
az örök élet
Igéjének egyetlen Tanítója

A Biblia hosszú évszázadok folyamán az Isten és a nép, Isten és az egyén személyes találkázásából keletkezett. Benne ezeknek a találkozásoknak a tapasztalata és üzenete lett írásba foglalva. Isten és ember találkozása térben és időben történik. Történelmi adottságokban, amelyekben az emberi élet megvalósul. Olyan könyvről van szó, amely ebben és ilyen valós életben keletkezett, amilyenben az ember él. A Biblia arról beszél, milyen az élet, nem takargatva annak rossz oldalait. A Biblia a valós életet ábrázolja, minden szépítgetés nélkül. A rossz átszövi az egyén és emberiség életét, nem szabad elhallgatni a működését, semmibe venni vagy tagadni, csak azért, mert a Biblia szent könyv. A Biblia tudatában van annak, hogy tökéletlen ez a világ. Nem szabad megbotránkozni azon, hogy a Bibliában sok sötét dologról olvasunk, mert a Biblia a valós életről szól. De a Biblia nem áll meg ennél, nem ez a legfontosabb a Bibliában. A rossz tényét veszi a Biblia kiindulópontul Isten működéséhez. A megváltásra szoruló helyzetet az üdvösségre vezeti, a tökéletlenségből a tökéletességre, a csüggedésből a reményre. A rossz ellenében megnyitja a jóság, a szeretet, a béke, az igazságosság távlatait ebben a világban. Bátorítja az embereket és erőt ad, hogy járjanak a jó úton, hogy csökkentsék a rossz befolyását, romboló erejét és növeljék a jó és a szeretet hatalmát a világban.

A Biblia valójában Isten szava és Isten ereje ebben a világban, amely nem erőlteti rá magát az emberre, hanem meghívja, nem támaszt határokat, hanem megnyitja az új horizontokat, amely nem kizár, hanem felkínál.

A Biblia üzenete magában hordozza a jónak erejét, mely győzedelmeskedik még akkor is ha az igaz látszólag vesztesnek tűnik. A Biblia hisz a jóban és buzdítja az embert, hogy ő maga is induljon el ezen az úton.

Jézus életében megvalósult az isteni szeretet, még az ellenség iránt is. Jézus élete látszólag sikertelen, mégis győzedelmes. Élete a halálba torkolt, mégis az élet győzedelmeskedett!

A Biblia az igazság erejével megváltoztatja a világot. Általa jön a fordulat: a rossz helyzetből lesz a jó. A történelem nem zárul be, hanem megnyílik a jövő felé.

Ezért, nem kell csodálkozni azon, hogy a Biblia pozitív hatással volt oly sok egyénre, de sok nemzet számára is történelmük sorsdöntő pillanataiban.

Sok nemzet létét, felvilágosulását köszönheti a Bibliának.

Sok nemzet a Bibliának köszönhetően indult el a szabadság útján.

Sok nemzet a Bibliának köszönhetően őrizte meg nemzeti önazonosságát.

Sok ember a Bibliának köszönve változtatta meg életét.

Sok egyén talált élete sötét pillanataiban vigaszt és eligazítást éppen a Bibliában.

Sok sötét látóhatár világosodott meg a remény új fényével a Biblia által.

A Biblia az élet könyve, Isten ereje az emberi világban, Ezért kell törekedni arra, hogy a Biblia üzenete állandóan hangozzon, terjedjen, minden emberig eljusson. Elérjen az emberekhez, akik szeretnék hallani a vigasztalás, a remény, a jóság, a béke szavát - valójában az élet szavát.

Ha egy sajátos szempontból rátekintünk Jézus földi életútjára, a következőt vehetjük észre: a Megváltó két hangsúlyos vonatkozásban mintegy tudatosan bontakoztatta ki életét. Egyfelől az Atyával való folyamatos kapcsolat fundamentumára építette azt. Ezért kereste rendszeresen a magány, az elvonultság alkalmait, s ezért olvashatunk többször az evangéliumban ilyen összefoglaló mondatot róla: az egész éjszakát Isten imádásában töltötte (Lk 6,12). Nyilván ilyen alkalmakkor ápolta a Mennyei Atyával a bensőséges kapcsolatot, azt a párbeszédet, amelynek gyümölcse a folytonos, állandó engedelmesség, és a bizalomteljes ráhagyatkozás volt. Másfelől pedig életét az emberekhez való odafordulás jellemezte, sokszor olyan hősies önfeláldozással, hogy olykor még evésre sem maradt ideje (Mk 3,20).

Összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy Jézus az Atya iránt és az emberek iránt a folyamatos rendelkezésre állásban töltötte földi életét. Hogyan tudta ezt megvalósítani? Úgy, hogy sokszorosan lemondott önmagáról, a saját akaratáról. Meghalt egoizmusának akkor is, amikor Isten felé fordult, s meghalt önakaratának akkor is, amikor az emberek felé fordult. Mert létét a kapcsolat irányította. A magányból ugyanis csak így lehet kitörni: a meghalás hozza létre azt a csodát, hogy az emberi élet kiegészül valaki által: vagy a Teremtő által, vagy a bűnös, de az istenképmás méltóságát bíró ember által. Így tud az emberi élet megsokszorozódni, s csakis így: ha önmagát feladja, akkor válik alkalmassá a kiegészülésre, a szeretetre.

Jézus földi élete, egész programja beteljesedett a kereszten. Itt aztán valóban teljesen elfordult önmagától, rábízva magát Istenre: Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet (Lk 23,46), s így nyílt meg (nincsen jobb szó rá) totálian Istennek. S a kereszten teljesen odafordult az emberekhez, mégpedig a bűnös emberekhez: Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek (Lk 23,34). Azaz végérvényesen kapcsolatra lépett minden bűnössel. Amit tanított és amit gyakorolt, azt mintegy kimerevített igazságként a kereszt véres valóságában örökre elénk állította: a meghalás hozza létre a kapcsolatot. A szeretetet. A léttöbbletet, a boldogságot. A búzamag-sors az emberi élet alaptörvénye.

A keresztény hagyomány az imádságot, a böjtöt, az alázat és az önfeláldozás gyakorlatait, azaz a vezekléseket a mortificatio, tehát a meghalás néven taglalja. Igen, olyan meghalásról van szó, amely létrehozza a kiegészülést, a párbeszédet, a szeretetet. A meghalásból származik a létben és szeretetben való gyarapodás. Ha e látószögben el tudjuk helyezni magunkat Jézus koordinátarendszerében, akkor valóban belehatolunk a húsvéti misztériumba, s lényeglátóan fedezzük föl önmagunk küldetését, s annak méltóságát Krisztus halálában és feltámadásában. Így lesz valódi újjászületés húsvét ünneplése is: a halált legyőző, feltámadt Krisztusnak azt a valakit köszönthetjük, aki megdicsőült testével mindig és mindenütt totálisan nyitott az élő, személyes kapcsolattartásra. Ilyen húsvéti titok-ünnepléssel emelődünk bele a misztériumba, hiszen Ő értünk, bűnösökért halt meg (Róm 5,8), és értünk elsőszülöttként támadt fel a halottak közül (Kol 1,18). Megdicsőült emberségével a korlátozás nélküli és feltétlen Isten- és emberkapcsolatra vált alkalmassá. Minden esztendőben azért ajánltatik fel nekünk húsvét ünnepe, hogy vele, mint valóságosan élő személlyel újra felvegyük a kapcsolatot. Ha önzésünknek, önfejűségünknek meghalva élő viszonyra lépünk vele, s általa találjuk meg a szeretetkapcsolat formáit Istennel és embertársainkkal. Csak így tudunk megszabadulni az éntől, az önmegváltás illúzióitól. Csak így jutunk abszolút megbízható értékrendhez. Csak a kapcsolat, a meghalás, vagyis az énből kilépés, csak a szeretet menthet meg minket. Csak Jézus Krisztus, a Megváltó üdvözíthet minket. De egyedül csak így: ha alázattal, hűséggel és igaz reménységgel belehelyezzük magunkat a feltámadás életformájába.

A kereszténység legnagyobb ünnepe a húsvét, hiszen hitünk alappillére a feltámadás, amely semelyik más vallásban sincs jelen. Ez az egyediség adja meg nekünk, hogy tudjunk közösséggé lenni, hiszen Jézus is ezt hangoztatta: „Értük szentelem magam, hogy ők is szentek legyenek az igazságban”, majd kicsit később: „Legyenek mindnyájan egyek.” (Jn 17, 19-21).

A húsvét számunkra mindig titok marad, nem mintha a kegyelem erejéből és segítségével képtelenek lennénk valamit is felfogni a feltámadásból, hanem mert gyarló emberi voltunkból kifolyólag mindent racionálisan, azaz az ész számára érthetőnek akarunk beállítani és felfogni. Nem arról van szó, hogy a feltámadás titkát nem szabad „feszegetni”, sokkal inkább az történik meg, amit Szent Ágoston mond az időről: „Ha senki sem kérdezi, tudom; ha kérdezik tőlem, s meg akarom magyarázni, nem tudom.” Így vagyunk mi is a feltámadással: hogy pontosan hogyan is történt, még most sem értjük, de majd eljön az idő, amikor „színről színre látunk” (1Kor 13, 12). Pontos magyarázatot a feltámadásról a Szentírás nem ad, számunkra ez titok marad.

A húsvéti ünnepkört a hívő ember számára a feltámadás teszi teljessé, amikor is beteljesül a próféták által évszázadokkal előbb megjósolt prófécia, hogy a Megváltó halála és feltámadása által megszabadítja népét. Nagy kegyelem elfogadni Jézust, mint Megváltót. Jézus művét nagyon jól összefoglalja egyik nagyböjti népénekünk: „megtörte holta a halált.”

A választott népnél, s később az ókeresztényeknél is a fontos történések úgy maradtak fenn, hogy azokról, nemzedékről nemzedékre megemlékeztek, s ami még fontosabb, hogy ezek az események a mindennapi beszélgetések tárgyául szolgáltak. Ilyen esemény volt például Jézus feltámadása is. Fedezzük fel újra ennek a dialógusnak a fontosságát, és ne csak a mindennapi örömeinket, gondjainkat osszuk meg egymással.

Ezekkel a gondolatokkal kívánok mindenkinek boldog húsvéti ünnepet.

A Szent Könyvekben a Mennyei Atya végtelen szeretettel siet fiai elé, és beszélget velük; állapította meg a II. Vatikáni Zsinat. Ezért az Egyház arra buzdítja a hívőket, hogy a Szentírás gyakori olvasásával ismerjék meg Jézus Krisztust. Aki nem ismeri a Szentírást, nem ismeri Krisztust. (Szent Jeromos)

Lepár Mihály és Borbála a vándor Biblia olvasása közben

Mi a Biblia?

Egy 73 könyvből álló könyvtár, mely egyetlen kötetben elfér. A legfontosabb, legismertebb és legolvasottabb könyv a világon, mert Isten szavát közvetíti. Az Ószövetség 46, az Újszövetség pedig 27 könyvet tartalmaz.

Mi Isten szava?

A Szentírás minden szavával egyetlen szót mond Isten: az Ő egyszülött Igéjét, akiben teljesen kimondja önmagát. A Biblia Isten szavát írásban csak részben tartalmazza. Az megnyilvánul az egyházi hagyományban, a zsinatokon, a törvényes pásztoraink tanítása által és a liturgiában. Az Egyház az isteni írásokat mindig úgy tisztelte, ahogyan az Úr testét is tiszteli.

Ki a Biblia szerzője?

A szent könyvek megírására Isten embereket választott ki, akiket erejük és képességeik birtokában úgy használt föl, hogy azt foglalják írásba, amit Ő akar közvetíteni számunkra. Az elsődleges szerző tehát Isten, a másodlagos szerző az ember.

Mikor íródott?

A Szentírás Krisztus előtti második évezredtől Krisztus után 100-ig íródott. Különböző helyszíneken készült; Palesztina, Babilónia, Egyiptom, Róma, Korintus stb. és különböző nyelveken (héber, arámi, görög).

Megbízhatunk-e a Bibliában?

A Palesztinában és a szomszédos országokban végzett ásatások tanúsága szerint a Biblia adatai hitelt érdemelnek. Számos történelmi részlet (időpontok, helyszínek, szokások) megfelel a történeti valóságnak.

A Biblia két szövetség

Egy régi mondás szerint az Újszövetség az Ószövetségben van elrejtve, az Ószövetség az Újszövetségben tárul fel. Az Ószövetség írásai a Jézus első eljövetele előtti időszakra vonatkoznak. Előképét látjuk benne mindannak, amit Jézus Krisztus beteljesített. Az Újszövetség Jézusról, az ő üzenetéről és az Egyház kezdeteiről szól.

A Biblia központi üzenete

A Biblia a történelemkönyvektől eltérően mindenekelőtt hitről való tanúbizonyság, amelyben felfedezhetjük az Atya különleges szeretettervét. Isten terve részeként azt akarja, hogy minden ember egy nagy családot alkosson, ahol szeretetben és békességben él, szabadon a bűntől, elrejtve az Ő szeretetében, aki minden emberrel baráti szövetséget kötött. Isten minden jóakaratú embert a testvériség és a szeretet vezérelte életre hív. Ennek feltétele a mi részünkről a nagylelkűség, az adakozás és a lemondás készsége.

A Biblia helyes értelmezése

A Biblia az Egyház könyve. Az Egyház olyan közösség, mely a lelkipásztorok, a püspökök, és a pápa vezetése alatt felfedezi és értelmezi a Szentírás segítségével Isten megváltói működését. A Biblia elénk tárja a személyes életünkben jelen lévő Istent, aki teljes és tökéletes választ ad minden kérdésünkre. Az Egyház által értelmezett Biblia a Szentlélek közbenjárásával a hiteles isteni tanítást nyilatkoztatja ki számunkra.

Hogyan kell közelítenünk a Szentíráshoz?

Hittel, nem mint emberi beszédhez, hanem Isten beszédéhez. Alázattal, mivel ezek a dolgok el vannak rejtve a bölcsek és okosak elől és fel lettek fedve a gyermekeknek. Imádságos lélekkel, könyörögve az Úrhoz, hogy világosítson meg bennünket Szentlelkével, és hogy fedje fel nekünk isteni üzenetének titkát.

Olvasni és érteni a Bibliát

A Biblia megértéséhez figyelembe kell vennünk az adott kor általános irodalmi műfajait és a korabeli gondolkodás-, beszéd- és elbeszélésformákat. A következő kérdéseket érdemes feltenni az értelmezés során: Ez a bibliai rész mit jelent számomra, hogyan érinti az életemet? Isten ott jelenlévő szava mit mond? Mit kérdez, milyen választ vár tőlem?

A példabeszédek jelentősége Jézus evangéliumában

VMG n.

Az idén, a Biblia évében sok jó ötletet sugall a Lélek, hogy önmagunkat és embertársainkat a Szentírás rendszeres(ebb) olvasására ösztönözzük. Urunk bemutatása Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepen a Fény befogadásáról és továbbadásáról elmélkedve az esperes atya szentbeszédében azt ajánlotta, hogy Temerinben indítsunk útjára egy Bibliát, amely családtól családig vándorol: a vasárnapi nagymisén, az áldás előtt egy család az oltárnál a pap kezéből átveszi a Könyvek Könyvét, és egy hétre otthonába viszi. Odahaza a lakás központi helyére teszik, a nap különböző szakaszaiban a családtagok bele-bele olvasnak, estenként gyertyát gyújtanak, és közösen olvasnak egy szentírási szakaszt, amelyről elmélkednek, majd közösen imádkoznak. Ily módon a család bizonyos értelemben egy hétig magát Jézus Krisztust fogadja be rendkívüli vendégként otthonába. A hét elteltével, a következő vasárnap egy másik családnak lesz átadva a szent könyv, és így hetente újabb házba jut el Isten írásos üzenete, függetlenül attól, hogy a családban egyébként van-e Szentírás.

VMG n.

Magdalai Mária, akit Jézus megszabadított (Lk 8,2), szíve egész szeretetével ragaszkodott Mesteréhez, követte útján, egészen a keresztig (Mt 27,55; Jn 19,25), gyászolta halálát, és - mind a négy evangélium szerint - feltámadásának tanúja volt. (A hagyomány azonosította őt a Lk 7,37-50-ben szereplő bűnbánó asszonnyal.

Szent János evangélista részletesen leírja Mária Magdolna találkozását a Feltámadottal, mintegy lépésről lépésre követve azt a belső, lelki folyamatot, ahogy Mária Magdolna megnyílik, alkalmassá válik a Feltámadottal való találkozásra.

Találkozásuk alapja az a tántoríthatatlan szeretet, amellyel Mária Magdolna szerette Jézust, amely a csalódást, a kétségbeesést és a félelmet is legyőzve kiviszi őt a sírhoz. Az elvesztése miatt érzett fájdalom mágnesként vonzza, hogy legalább a holttesthez közel legyen, ami a legdrágábból megmaradt. Magától értetődő, hogy Mária Magdolna számára nem létezik másik, csak a halott Jézus. Mária Magdolna józan realista, tele nagy-nagy szeretettel és szomorúsággal, és a nyitott sír láttán természetesen nem is gondolhat egyébre, mint hogy a holttestet ellopták.

Az is természetes, hogy a panasszal azokhoz fut, akik legközelebb álltak az Úrhoz. Aztán újra visszatér a sírhoz, nem tud megválni tőle, az elmúlásba kapaszkodik, egész figyelmével a halál felé fordul, amit a sír szimbolizál. A "kinn állt a sírboltnál és sírt" (Jn 20,11) nemcsak helymegjelölés akar lenni, hanem azt is szimbolizálja, hogy Mária Magdolna nemcsak a síron „kívül” van, hanem egy új felismerés megtapasztalásának lehetőségén kívül is. Bár látását a vigasztalanság éjszakája elhomályosítja, szeretetének hűsége ott tartja a sír mellett, ő nem szalad el a kétségbeesés színhelyétől, mint sok tanítvány. Ott marad és sír, egészen átadja magát az éjszakának, a fájdalomnak, a szeretetnek, a halálnak.

És a halott Jézusért ejtett könnyei a dermedést és a keménységet feloldva megmunkálják lelkét. Átalakulási folyamatot indítanak el benne: kezd megnyílni egy új valóság felé. Mindez csak ekkor következett be, amikor „lehajolt a sírboltba”. Teljes szívével a halál megtapasztalása felé fordul, és ekkor történik vele valami: egészen váratlant lát (angyalok), hírt kap szavak nélkül. De még nem érti meg, mit jelent a jel, fogva tartja még a halál sötétsége és az értetlenség vaksága. Ezért az angyalok nem is jelentik ki neki a húsvéti evangéliumot. Csak azt kérdezik meg tőle: „Asszony, miért sírsz?”

Válasza szinte szó szerint megegyezik azzal, ahogy az apostolokkal közölte, hogy mi történt. Egyetlen apró eltérés van a kettő között: míg első alkalommal többes szám első személyben, mintegy a közösség nevében hangzik el a kijelentés, most egyes szám első személyben, mint az ő egyéni, személyes panasza. És csak most történik meg az, hogy hátrafordul, visszafordul, el a sírtól: az élet felé - és lát. Persze csak azt és ahogy pillanatnyilag értelmezni képes: a kertet, a kertésznek vélt valakit, aki újra rákérdez fájdalmára. Magdolna válasza emlékeztet az Énekek énekének menyasszonyára, aki jegyesét keresi: Kerestem, akit szeret a lelkem. Kerestem, de nem találtam. Láttátok-e, akit lelkem szeret? (Én 3,1.3)

De még mindig a halott az, akit vissza akar kapni, akihez ragaszkodik. Még mindig teljesen visszafelé irányul, a múltat szeretné visszahozni, a holttestet megőrizni. Csak amikor Jézus közvetlen módon a nevén szólítja, akkor hagy fel a halott keresésével. Akkor „fordul meg” (16.v.), akkor fordul az Élő felé. Most érkezik el húsvéti hitvallásáig: „Mester”.

De még nincs a célnál. Újra feltámad benne a ragaszkodás: új hite és boldogsága a találkozást a korábbi, a Jézussal való földi együttlét szintjére akarja csökkenteni. Az Élő azonban nem hagyja birtokolni magát, hanem kivezeti Mária Magdolnát egy tág, új valóságba - és a testvéreihez. Ő pedig engedi magát erre az új útra irányítani. Így lesz a közösség számára az első követe és jele az új életnek.

János evangélista elbeszélése a sorozatos megfordulások története. Mária Magdolna a halál tapasztalatából teljesen visszafordul, s így nyitottá válik az új élet megtapasztalására. Történetét összehasonlíthatjuk a magunk történetével - a szeretetről és a szomorúságról, a halálról és az életről.

Álmodtam,

- hogy a családokban esténként együtt imádkoztak,

- hogy mind többen olvasták rendszeresen a Bibliát,

- hogy a házassági hűséget mind többen megtartották,

- hogy az abortusz ismeretlen fogalommá vált,

- hogy az alkoholt mértékkel fogyasztották,

- hogy a kábítószert kerülték,

- hogy az emberek egymás iránt segítőkészek lettek,

- hogy megszűnt az irigység és minden megkülönböztetés,

- hogy az emberek leszoktak a csúnya beszédről és a káromkodásról,

- hogy megszűntek a pletykák és rágalmak,

- hogy a gyermekek megbecsülték a szülőket és a nevelőket,

- hogy az időseket és a betegeket a család szeretettel vette körül,

- hogy szentségek nélkül alig halt meg valaki,

- hogy önzés helyet a szeretet uralkodott le,

- hogy béke uralkodott az emberek között,

- hogy egészséges környezetben éltünk,

- hogy arra kértek, vezessük be a negyedik szentmisét is, mert nem férnek el a templomban,

- hogy a Szentatya Temerinbe jött és magának ajándékul kiválasztotta kedvenc miseruhámat, ami annyira kellemetlen és teljesíthetetlen kérés volt számomra, hogy nagyot sóhajtottam…és felébredtem.

Megörültem, hogy nem igaz az álmom, nem kell a pápának adnom a kedvenc miseruhát…, de elszomorodtam, hogy az álom előző része sem valósult meg.

Lourdes, a nagy zarándokhely az a hely, ahol a betegek különösképpen testi-lelki gyógyulást remélnek! A mi térségünkben egyetlen Lourdes-i Szűz Máriáról elnevezett templom a temerini új, millenniumi emléktemplom. A templom felszentelése óta, minden évben többen és többen zarándokolnak, Temerinbe a lourdes-i jelenés napjára, február 11-dikére. Az idén a jelenés 150. évfordulójára a szokottnál többen jöttek.

Ha a Biblia lenne a mobilom… 
Mi lenne, ha a Bibliánkat úgy kezelnénk, mint ahogy a mobilunkat?

Mi lenne, ha mindig magunkkal hordanánk?

Mi lenne, ha mindig visszafordulnánk érte, ha otthon felejtettük?

Mi lenne, ha az igékre úgy néznénk, mint az sms-ekre?

Mi lenne, ha ajándékként adnánk?

Mi lenne, ha vészhelyzet esetén elsőnként ezt vennénk elő?

Mi lenne, ha úgy tekintenénk rá, hogy nem tudunk nélküle élni a mai modern világban?

Új utak keresése a béke és a kiengesztelődés felé a nemzetközi tapasztalatok alapján – így összegezhető az elmúlt év „taizéi programja”, amelyet Alois testvér, taizéi perjel fejtett ki a Genfben megtartott év végi európai ifjúsági találkozóra írt levelében. A három évtizeddel ezelőtt Roger testvér – a taizéi közösség alapítója – által kezdeményezett Bizalom zarándokútjának jubileumi alkalmán 2007. december 28. és 2008. január 1. között több tízezer fiatalt – köztük négyszáz magyart – fogadtak be Genf területén (és környékén, a Léman-vidéken) lévő, valamint Svájccal határos franciaországi egyházközségek.

A találkozót üzenetben üdvözölte XVI. Benedek pápa, Bán Ki-Moon ENSZ-főtitkár, Bartholomaiosz konstantinápolyi pátriárka, II. Alekszij moszkvai pátriárka, Rowan Wlliams, Canterbury érseke, Jósé Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke. A következő év végi zarándoklat Brüsszelben lesz, de addig is számos országban lesznek helyi, regionális találkozók, többek közt Kolozsvárott május 30-tól június 1-jéig.

A genfi találkozó lelkes szervezőinek egyike volt a temerini Ökrös Edit. Tőle kérdeztük, hogyan került a csoportban és mivel érdemelte ki ezt a megtisztelést?

– Mivel többször voltam már a franciaországi Taizében tavaly úgy döntöttem, hogy hosszabb időt szeretnék a taizéi közösségben tölteni, mert mindig is csodáltam azt az egyszerűséget azt a bizalmat amit ott tapasztaltam. Igy hat hónapot töltöttem a taizéi dombon volontőrként. Az, hogy legyek a genfi szervezőcsoport tagja a közösség felkérésére, meglepetésként ért, hisz 60-70-en voltunk a világ minden tájáról akik hosszabb időre voltak Taizében. A csoportba pedig kilencünket választottak be, rajtam kívül még 2 francia, 2 német, 1 spanyol, 1 lengyel, 1 svéd és 1 argentín fiatalt. Ottlétem alatt felmérték, hogy mennyire tudok csapatban dolgozni, egyes helyzetekben hogyan találom fel magam, mennyire vagyok kommunikatív, és nem titkolom, örültem, hogy úgy ítélték meg, hogy megállom a helyem. Velünk jött még 2 testvér és 3 nővér akikkel naponta megbeszéltük teendőinket. A csoporton belül nagyon jól megértettük egymást ami fontos volt, mert rajtunk állt, hogy hogyan szervezzük meg 40 000 ezer fiatalnak a találkozót és ugyanakkor hogyan győzzük meg egy nagyváros lakosait, hogy idegen fiatalokat lássanak vendégül.

Mennyi időbe tellett a találkozó megszervezése és mi volt a feladatod?

– Szeptember 20-ától a találkozó kezdetéig minden nap kapcsolatban voltunk 180 egyházközséggel, s először is fontos volt, hogyan informálni az embereket, hogyan találjunk családokat, majd az egyházközségekben mennyi zarándokot tudnak fogadni, milyen nyelvterületről, hogyan megszervezni a plébániákon zajló programokat. Tudni kell, hogy Genfben a többség protestáns felekezetű és a helyzet minden egyházközségben változó volt.

Hogyan fogadta város és a szállást adók a fiatal zarándokokat?

– Amennyire nehéz volt az elején s amennyire tartózkodóak, távolságtartóak voltak annyira barátságosak lettek a végén. Amit észrevettünk, hogy saját magukban nem bíztak, kételkedtek, hogyan lehet ötnapos találkozót 40 000 fiatalnak megszervezni. Mint tudjuk általában nagyvárosokban szomszéd szomszéd nem ismeri egymást s mindenki éli saját életét mennyire elképzelhetetlennek hangzott számukra, hogy ismeretleneket fogadjanak be. S persze, ez újévi találkozó mikor a legtöbb család telelni szokott menni. Decemberben fordult a helyzet, a városban mindenfelől az európai találkozóról lehetett hallani így akkor már mindenki részt akart venni valószínűleg egy olyan találkozón ami 30 év után először volt Svájcban.

A találkozó elmúltával, hogyan értékeltétek munkátokat?

– Nem is mi, hanem a fiatalok és a genfiek értékelték, mert január 1-jén mikor a zarándokok hazafelé indultak elég volt csak látni az arcukon az örömöt és a könnyeket búcsúzáskor hisz barátokat is találtak és felfedeztek egy sajátjuktól kissé más világot, más kultúrát, vendéglátást. S mivel mi január végéig maradtunk Genfben találkoztunk a vendégfogadó családokkal, papokkal, püspökökkel mindenkivel aki valamilyen módon részt vett a szervezésben s ők köszönték meg – habár ez az ő érdemük is volt – hogy rámutattunk arra, nagyvárosban is észre lehet venni a másikat, időt lehet szakítani kapcsolatok építésére és, hogy mennyire fontos a bizalom.

Mit tartasz fontosnak egy ilyen találkozó után?

Az idén mi is bekapcsolódunk az évente a kárpát-medencei magyarság területén végighaladó feltámadási menetbe, mely a Balaton Zamárdiból indul húsvétkor és vidékünket is bekapcsolva a pünkösdi búcsúra Csíksomlyóra érkezik, ahol találkozik a felvidéki ággal és a közösségünk kifejezőjeként egy csokorba fonódik. A feltámadási jelvényhez mi is egy szalagot fűzünk. A menet hozzánk Topolyáról érkezik április 11-én. pénteken, ünnepélyes műsorral fogadjuk, másnap délfelé Zentára viszik tovább a temeriniek a feltámadási jelvényt. Ezt a magyarság összetartozását jelképező feltámadási menetet fogadjuk lelkesen! Képünk egy korábbi menet pillanatát idézi fel.

Sátán konferenciát tartott. Összehívta a démonokat a világ minden tájáról. A megnyitó beszédében ezt mondta: Nem tarthatjuk vissza a keresztényeket attól, hogy eljárjanak istentiszteletre. Nem tarthatjuk vissza őket attól, hogy olvassák a Bibliájukat, és hogy tudják az igazságot. Még csak attól sem tarthatjuk vissza őket, hogy egy bensőséges kapcsolatot alakítsanak ki a Megváltójukkal. Ha egyszer megszerezték ezt a kapcsolatot Jézussal, megtört a hatalmunk felettük. Úgyhogy engedjétek, hogy elmenjenek istentiszteleteikre, engedjétek, hogy áldozzanak, de lopjátok el az idejüket annyira, hogy ne legyen idejük arra, hogy igazi kapcsolatot alakítsanak ki Jézus Krisztussal. Ezt akarom tenni, mondta a Sátán. Eltéríteni őket attól, hogy megragadják a kapcsolatot a Megváltójukkal és fenntartsák ezt az éltető kapcsolatot egész napon át!

Hogyan tegyük ezt? – kiabálták a démonjai.

Kössétek le őket az élet mellékes dolgaival és találjatok ki számtalan cselt, amikkel lefoglalhatjátok a gondolkodásukat – válaszolta ő: Kísértsétek őket arra, hogy költsenek, költsenek, költsenek és kérjenek kölcsön, kérjenek kölcsön, kérjenek kölcsön.

Győzzétek meg a feleségeket, hogy dolgozzanak hosszú órákat és a férjeket, hogy dolgozzanak 6-7 napot egy héten, 10-12 órát egy nap, így megengedhetik maguknak az üres életformát.

Tartsátok vissza őket attól, hogy időt töltsenek a gyerekeikkel.

Ahogy a családok darabokra hullnak – hamarosan – az otthonaik többé nem lesznek biztonságos menedékek a munka nyomása alól! Stimuláljátok túl az agyukat, hogy ne legyenek képesek meghallani azt a „halk, szelíd hangot”

Csábítsátok őket arra, hogy kapcsolják be a rádiót vagy a magnót, amikor vezetnek, hagyják bekapcsolva a tévét, videót, cd lejátszót és a számítógépet az otthonaikban folyamatosan, és gondoskodjatok arról, hogy minden üzletben és étteremben a világon nem biblikus zenét játsszanak folyamatosan. Ez majd bezsúfolódik az agyukba és megtöri a kapcsolatot Krisztussal.

Töltsétek fel a dohányzóasztalokat magazinokkal és újságokkal. Nyomjátok bele az agyukba a híreket 24 órán keresztül. Törjetek be a vezetés perceibe hirdető – táblákkal.

Árasszátok el az e-mail postafiókjaikat szeméttel, katalógusokkal, amikből online lehet rendelni, sorsolásos játékokkal és mindenféle hírlevéllel és promóciós ingyenes ajánlatokkal, szolgáltatásokkal és hiú reménnyel.

Tetessetek sovány, gyönyörű modelleket a magazinokba és a tévébe, hogy a férjek azt higgyék, hogy a külső szépség a fontos és aztán elégedetlenekké váljanak a feleségükkel. Tartsátok fáradtan a feleségeket olyannyira, hogy ne tudják éjjel szeretni a férjüket. Adjatok nekik fejfájást is! Ha nem adják meg a férjüknek azt a szeretetet, amire szüksége van, hamarosan máshol fogják azt keresni.

Ez jó hamar szétszakítja a családokat! Adj nekik télapót, hogy eltérítsd őket attól, nehogy megtanítsák a gyerekeiknek a karácsony igazi jelentését.

Adj nekik húsvéti nyuszit, így nem fognak beszélni az Ő feltámadásról és a bűn és a halál feletti hatalmáról.

Még ha el is utaznak pihenni, tegyetek arról, hogy hajszolják ott is túl magukat, hogy kimerülten térjenek vissza.

Tartsátok őket túl elfoglaltan ahhoz, hogy kimenjenek a természetbe, és Isten teremtményeit csodálják.

Küldd el őket inkább vidámparkokba, sporteseményekre, színdarabokra, koncertekre és moziba.

Tartsátok őket elfoglaltan, elfoglaltan, elfoglaltan!

És amikor lelki találkozóra mennek, nyugtalan lelkiismerettel fognak távozni.

Zsúfoljátok tele az életüket sok jó kifogással, hogy ne legyen idejük keresni Jézus hatalmát.

Így egy idő után a saját erejükből fognak dolgozni, fel fogják áldozni az egészségüket és a családjukat egy elég jó cél érdekében.

Működni fog! Működni fog! Mekkora terv volt!

A démonok buzgón indultak teljesíteni a megbízatásukat, hogy a keresztények minél kevesebb időt hagyjanak Istenre és a családjaikra szerte a világon, hogy a Feltámadás ünnepe a nyúl és tojás ünnepe legyen, és hogy minél kevesebb idejük maradjon arra, hogy meséljenek másoknak arról, hogy Jézus hatalma hogyan változtatta meg az életüket.

Azt hiszem, a kérdés az, hogy sikeres volt-e a Sátán ebben a cselben. Döntsd el te magad!

Boldogok, akik tudják, miért élnek, mert akkor azt is megtudják, hogyan éljenek.

Boldogok, akik összhangban vannak önmagukkal, mert nem kell szüntelen azt tenniük, amit mindenki tesz.

Boldogok, akik csodálkoznak ott is, ahol mások közömbösek, mert örömös lesz az életük.

Boldogok, akik tudják, hogy másoknak is lehet igaza, mert békesség lesz körülöttük.

Boldogok, akik nevetni tudnak önmagukon, mert nem lesz vége a szórakozásuknak.

Boldogok, akik meg tudják különböztetni a hegyet a vakondtúrástól, mert sok zavartól kímélik meg magukat.

Boldogok, akik észreveszik a diófában a bölcsőt, az asztalt és a koporsót, és mindháromban a diófát, mert nemcsak néznek, hanem látnak is.

Boldogok, akik lenni is tudnak, nemcsak tenni, mert megcsendül a csöndjük, és titkok tudóivá válnak.

Leborulók és nem kiborulók többé.

Boldogok, akik mentség keresése nélkül tudnak pihenni és aludni, mert mosolyogva ébrednek fel és örömmel indulnak útjukra.

Boldogok, akik tudnak elhallgatni és meghallgatni, mert sok barátot kapnak ajándékba, és nem lesznek magányosok.

Boldogok, akik figyelnek mások hívására anélkül, hogy nélkülözhetetlennek hinnék magukat, mert ők az öröm magvetői.

Boldogok, akik komolyan tudják venni a kis dolgokat és békésen a nagy eseményeket, mert messzire jutnak az életben.

Boldogok, akik megbecsülik a mosolyt és elfelejtik a fintort, mert útjuk napfényes lesz.

Boldogok, akik jóindulattal értelmezik mások botlásait, akkor is, ha naivnak tartják őket, mert ez a szeretet ára.

Boldogok, akik gondolkodnak, mielőtt cselekednének, és imádkoznak is, mielőtt gondolkodnának, mert kevesebb csalódás éri őket.

Boldogok, akik el tudnak hallgatni, ha szavukba vágnak, ha megbántják őket, és szelíden szólnak, mert Jézus nyomában járnak.

Boldogok, akik mindebből meg is tudnak valósítani valamit, mert életesebb lesz az életük.