Főoldalra
Logo
AD2004 - karácsony
A szám elektronikus kiadása
 
1. Karácsony az Eukarisztia évében (Szungyi László, esperesplébános)
2. Katekumenátus
(Verebélyi Árpád, diakónus
3. Az Eukarisztia, mint csúcs és forrás (V.Á.)
4. Húsz éve  
5. Keresztény hang minden otthonban
(Ökrös Edit)
6. Régi karácsony
(Illés Sándor)
7. Az Isten embere, az egyház képviselője: a plébános (dr. Vanyó Tihamér)
8. Temerini egyházunk plébánosai (Ö. K.)
9. Fél évszázad az oltár szolgálatában  
10. Diakónusszentelésemre készülve  
11. " Hagyd az Úrra a te utadat..." (V.M.G.)
12. Tíz éve alakult meg a Mónika Kör (V.M.G.)
13. Előretekintő  
14. Életképek  

Karácsony az Eukarisztia évében Tartalomjegyzékre

Elérkezett szent karácsony ünnepe, melyet II. János Pál pápa által idén októberben meghirdetett Eukarisztia évében ülünk. Címoldali képkombinációnk szolgáljon illusztrációként ezekhez a sorokhoz. A feldíszített karácsonyfa közepén az Oltáriszentség: a kenyér és a bor színe alatt valósan jelenlévő Úr Jézus, akinek születését ünnepeli a keresztény világ.
Végtelen szeretetéből az emberek üdvösségéért gyermekként jött világunkba az Isten Fia. Egy lett közülünk, szolidaritást vállalt velünk, magára vette emberi sorsunkat. Kinyilvánította Istenünk mérhetetlen szeretetét irántunk. Isten Országának eljövetelét hirdette szóval és tettekkel és minden embert meghívott Isten közösségébe. Szeretetének végső jeléül szenvedése előtt az utolsó vacsorán megalapította az Eukarisztiát, amely által lelki táplálékként a világ végéig velünk maradt. Önmagát, testét és vérét adta, amikor a kenyér fölött kimondta: "Vegyétek és egyétek!", a bor felett pedig: "Vegyétek és igyatok ebből mindnyájan!" És meghagyta, hogy emlékére tegyük mi is azt, amit Ő tett. Ha tiszta lélekkel erős hittel vesszük magunkhoz, akkor egyesülhetünk Vele. Ő bennünk, mi pedig Benne élünk. Általa pedig a szentháromságos egy Istennel és hit- testvéreinkkel leszünk egyek. Életünk ezáltal hatalmas erőforrást nyer földi zarándokutunkon a mennyei haza felé
A Boldogságos Szűz Mária alázatos hittel befogadta a Szentlélek által Istent az Ő életébe, s lett Jézus édesanyja. Azon a betlehemi szent éjszakán életet adott a Gyermeknek, aki azért jött, hogy életünk, örök életünk legyen. A mi keresztény hivatásunk is Istent a világban élővé tenni. Szeretetünk által születik meg Isten a világban.
"A világnak Krisztus kell!" - hangzik az ismert ének szövege, mely erőteljes felszólítással folytatódik: "a világnak kellesz te is!" Ezt a küldetést akkor teljesíthetjük, ha Krisztushoz tartozunk. Az Eukarisztia által leszünk Krisztushoz tartozók, Hozzá hasonlók, élhetünk az Ő életével a magunk és a világ üdvösségére.
SZUNGYI László, esperespébános


Katekumenátus
Tartalomjegyzékre

Örökké karácsony

Amikor elhallgat az angyalok éneke,
Amikor az égről eltűnik a csillag,
Amikor a pásztorok nyájukhoz visszatérnek,
Amikor a királyok hazamennek,
Megkezdődik a karácsony:
Megtalálni az elveszettet,
Begyógyítani a sebeket,
Etetni éhezőket,
Kiszabadítani a rabokat,
Békét vinni a testvérek közé
És ujjongó dalt fakasztani a szívben.

Bennünk fénylő csillag

Sírásra
Görbült a szánk
Mikor a legszebben
Akartunk énekelni
Gyáva lett bennünk az öröm,
Ahogy boldogok akartunk lenni
Induljunk szívünk
Dzsungelében
Az embert megkeresni.
A jóságot még ma elkéne kezdeni
Ó, bennünk fénylő csillag
Merj már
megszületni.

Puszta Sándor

Advent első vasárnapján, talán sokakban felmerült a kérdés, hogy mi is az a katekumenátus. Egyesek talán megfogalmazzák magukban, hogy mi is meg vagyunk keresztelve, voltunk elsőáldozók, bérmálkozók, mégsem vettünk részt olyan dolgokban, amiket "újabban" az Egyház elvár a most szentségeket felvevőkől.
Ezek az esetleges felvetések azonban nem számolnak azzal, hogy változik a világ, változik az ember életvitele. "Valamikor" a család többé-kevésbé megadta a felnövekvő nemzedéknek azt a vallási alapot, ami napjainkban egyre inkább hiányzik családainkból. Gondoljunk csak arra, hogy mivel járt az, ha valaki vasárnap nem ment el a templomba. Bizony szigorú határozottsággal az ünnepi asztalon felfordították a szentmisét mulasztó tányérját, és nem ülhetett le az asztalhoz. Ezzel a példával természetesen ne a régi korok, megannyiszor csak hagyományokra épülő szigorúságát akarjuk visszasírni, de emlékeztetni szeretnénk a magát valamire tartó család, egyházhoz való kapcsolatára. Ennek a kornak bizony hiányosságai is voltak. A muszájból történő egyháziasság sok esetben nem tudott eljutni a személyesen megélt hit, az igazi értelembe vett keresztény élet megéléséig. Ezt látjuk napjainkban is azoknál a fiataloknál, akik remegve várják a bérmálkozást, persze nem azért, hogy megkapják a Szentlélek kegyelmét tudatosan vállalt keresztény életükhöz, hanem, hogy tovább ne mondhassa nekik senki, hogy templomba, hittanra kell járni. Isten nem ilyen magatartást kér gyermekeitől. Többet vár, és az egyház erre a többletre akarja meghívni azokat, akik felnőtt korban döntenek úgy, hogy Krisztus titokzatos testéhez, az Egyházhoz akarnak tartozni. Ehhez azonban több idő kell. Ezért ajálja az Egyház, hogy a hitjelöltek alkossanak egy olyan csapatot, amiben könnyebben tudnak fejlődni a hitben, és pótolni mindazt, ami életükbol mind ez ideig kimaradt. Szükséges azért is, hogy a már szentségekhez járult keresztény testvérek imádkozhassanak értük, hogy Isten kegyelmével, tényleg eljuthassanak arra az életre, ami után vágyakoznak. Ehhez azonban időre van szükség. Hivővé válni egyik pillanatról a másikra nem lehet. Fokozatosan kell, hogy megismerkedjenek a jelentkezők azzal a Krisztussal, aki őket megszólította, és Egyházába meghívta. Ez az az idő, amiben a hitjelölteket, vagyis a katekumeneket bevezetjük hitünk misztériumába.
Egy, katekumen ezekkel a szavakkal indokolta meg, hogy miért szeretne Krisztushoz tartozó lenni: "Sokat jelent nekem az Isten. Ebben a rohanó világban az ember számára nélkülözhetetlen, mert nála biztos menedéket találhat a kereső ember. Ha imámmal hozzá fordulok, békesség és szeretet tölt el, megnyugtat, és újra talpra állit. A szentségek felvételével az Anyaszentegyház által és Isten parancsain keresztül szeretnék közelebb kerülni a mindenható Atyához. Ennek a kegyelemnek erejéből segíteni szeretném az elnyomottakat, és a szegényeket adományaimmal és szeretetemmel. Fontosnak tartom a közös templomi és egyéni imát, valamint a szentírásolvasást. Isten gyermekének lenni számomra megtisztulást, feltámadást és örök életet, békét és megbocsátást jelent. Ezért akarok én is keresztény lenni." Kurta Zoltán katekumen. Úgy érzem, hogy van mit tanulnunk azoktól, akik őszintén keresik azt, akitől felfedezték, hogy szereti az embert.
VEREBÉLYI Árpád diakónus

Az Eukarisztia, mint csúcs és forrás
Tartalomjegyzékre

"Az Eukarisztiában benne van az Egyház egész kegyelmi gazdagsága; maga Krisztus, a mi húsvéti bárányunk és élő kenyerünk." írja a "Presbyterorum ordinis" kezdetű zsinati határozat. A továbbiakban megjegyzi: "minden evangéliumszolgálat forrása és csúcsa; hiszen az eukarisztia vételére készítik elő a katekumeneket, a megkeresztelt és megbérmált hivők pedig általa épülnek be teljesen Krisztus testébe."(PO.5.) A Katolikus Egyház Katekizmusa egyebek mellett ezt írja: "Üdvözítőnk az utolsó vacsora alkalmával, azon az éjszakán, amelyen elárultatott, megalapította testének és vérének Eukarisztikus áldozatát, hogy így a keresztáldozat a századokon át az ő eljöveteléig jelenlévő valóság legyen. Ezért a szeretet jegyesére, az Egyházra bízta halálának és föltámadásának emlékezetét, az egység jelét, a szeretet kötelékét, mint húsvéti lakomát, amelyben Krisztust fogadjuk szívünkbe, lelkünk megtelik kegyelemmel, és megkapjuk a jövend dicsosség zálogát." (KEK. 1323)
Ezeken kívül sok más forrással rendelkezünk, amik mind ebben az értelemben beszélnek az Oltáriszentségről, hitünk foglalatáról. Felmerülhet a kérdés, hogy mégis miben különbözik az Eukarisztia a többi szentségtől, hogyha mindegyik szentség kegyelmet közvetít a hivőknek? A válasz egyszerű. A többi szentség, ahogyan a kérdés már magába foglalja, "csak" kegyelmet közvetít, az Eukarisztiában viszont magát, a kegyelmek Közvetítőjét vesszük magunkhoz a maga testi-lelki valóságában. Így ez a szentség jóval inkább megvalósítja a szentségek rendeltetését. A szentségek fő célja, hogy erősítsék és segítsék a híveket az örök haza felé vezető úton. Az Eukarisztia azonban nem csak számunkra nyújtott segítség, hanem hálaadó és dicsőítő válasz az Isten emberért kinyilvánított szeretetére. Ez abból is kiderül, hogy ez a szentség, a szentmise liturgiájában valósul meg, ami magában is egy közösségi Istendicséret (a liturgia a leiton eron görög szóból származik, ami közös tevékenységet jelent). Ez nem csak a hívek közösségére vonatkozik, hanem az Isten és az ember közös művére, ami hálaadó és dicsőítő válasz Isten jóságának megtapasztalására az Egyház közösségében. Az Oltáriszetség ugyanakkor a már igen és a még nem feszültségében húzódik meg. "Már igen", vagyis már most kapcsolatba kerülhetek Krisztussal, aki üdvösségem záloga, és "még nem" lehet az enyém teljesen és örökre, hiszen vétkeim megannyiszor távol tartanak Tőle.
Ez a szentség egyben titok marad számunkra mindaddig, amíg el nem érkezünk az örökkétartó színelátásig. Jelen helyzetünkben titok, vagyis misztérium, mert a maga teljességében ésszel fel nem érhető és ki nem meríthető valóság. Egyszerűbben: igaz az, amit mondunk róla, de ennél mégis sokkal több. Az Egyház a századok folyamán mind jobban és jobban megértette az eukarisztia titkát, de ennek ellenére állítja, hogy jelen ismereteinket is meghaladja az Eukarisztia titka és méltósága. Idővel például ráébredtek arra, hogy az Oltáriszentség felett újból és újból kimondott alapítási igék annak az első alapításnak emlékezetére is vonatkoznak. Már az ősegyház a kenyértörésen Jézus alapító szavait ismételte, miközben Jézus példájára hálaimát mondtak. Ezzel egybekapcsolták a parúzia, a végső idők várását, mert már akkor nyilvánvaló volt, hogy teljes értelemben csak akkor következik be a végleges Istennel való együttlét. A kenyértörés ezen kívül az együvé tartozás szentsége is, mert a közösségbe tartozást szilárdította meg. Aki nem volt a kegyelem állapotában, az nem járulhatott a szentséghez. Aki pedig bűnt követett el, annak bűnbánatot kellett tartania, ami egyet jelentett a közösségből való ideiglenes kizárással. Csak akkor térhetett vissza a közösségbe, ha a püspök feloldozta bűnei alól, és visszafogadta a kenyértörés, vagyis a mai szóval élve a szentmise ünneplésébe. Az ősegyház így mélységesen át tudta érezni, hogy igazából csak akkor tagja a közösségnek, ha részt vehet a szentmisén, vagyis, ha magához veheti Krisztus testét. Ez a felfogás egyébként mind a mai napig él az Egyházban. Aki a bűn állapotában van, nem járulhat a közös asztalhoz, amit maga Jézus terít meg számunkra.
Az Eukarisztia titkáról egyébként még nagyon sok mindent el lehetne mondani, de hiszem azt, hogy az Eukarisztia évében még nagyon sok értékes és fontos szempontot ismerhetnek meg a kedves testvérek erről a szentségről, ami keresztény életünk csúcsa és forrása.
V. Á.


Húsz éve
Tartalomjegyzékre

Húsz évvel ezelőtt, 1984. november 1-én kezdte meg munkáját Temerinben Szungyi László atya. Ebből az alkalomból Németh József a Pasztorális Tanács világi elnöke a vasárnapi nagymisén a következő szavakkal köszöntötte:
Mélyen tisztelt László atya! Szeretett esperes úr!
Nekem jutott a megtisztelő feladat, hogy az egyházközség Pasztorális Tanácsa, az egész temerini katolikus hívőközösség és a magam nevében köszönthetem a temerini plébánián megkezdett működésének huszadik évfordulóján. A húsz év nem sok idő az emberiség és az egyház történetében, de szép kor a lelkipásztor életében, különösen akkor, ha azt a papjához ragaszkodó hívőközösségben éli meg.
Sokan még emlékezünk arra a szentmisére, amikor főtisztelendo Berecz Sándor plébánosatya elbúcsúzott, Húzsvár László esperes bemutatta az új plébánost, Szungyi Lászlót a közösségnek. Akkor ismételten átéreztük a Jóisten nagy szeretetét, mert megéreztük, hogy olyan papot küldött nekünk, aki képes múltunk emlékeit és hagyományait új tartalmakkal gazdagítva átmenteni azokat a jövőnek.
Tudjuk, nem volt könnyű feladat elvállalni az egyházmegye egyik legnagyobb plébániájának irányítását. Erősek voltak kötődéseink a múlt iránt és nagyok az elvárások az új plébánossal szemben. Mégis vállalta a kihívást, többet is attól. Mint számos pap életét László atyáét is kitöltötte az új templom építése, majd a kétszáz éves jubileumra készülve plébánia templomának a külső és belső megújítása. És mindezek mellett gondozza a reábízott hívek lelki életét, becsületes, jó keresztényeknek neveli a fiatalokat, részt vesz az egyházmegye ügyeinek intézésében, a hitoktatóképzésben, rádióműsorokat szerkeszt, könyvet ír. Ám, hogy milyen is volt valóban a temerini plébánián eltöltött húsz esztendő, azt igazából csak László atya és a Jóisten tudják.
Kedves László atya! Temerini plébánosságának huszadik évfordulója alkalmából engedje meg, hogy tolmácsoljam hívőközösségünk szívböljövő jókívánságait. Töltse be az életét az Istentől kapott kegyelem és legyen még hosszú időkre e népnek pásztora. Az Isten tartsa meg sokáig!


Keresztény hang minden otthonban Tartalomjegyzékre

Egy éve hallgathatjuk az újvidéki Mária Rádiót URH-hullámhosszon a 102,9 megahertzen. Elsősorban keresztény vallási rádió, amely magyar és horvát nyelven sugározza musorát, azzal, hogy a horvát szerkesztőség hetente helyet ad a görögkeleti keresztény testvérek ukrán és ruszin nyelvu műsorainak is. Magyar nyelvű adás vasárnap, hétfőn, szerdán és pénteken délelott 7-től 12 óráig, kedden, csütörtökön és szombaton pedig délután 12-től 20 óráig hallható. Az adás jelenleg Dél-Bácskát fedi, de remélhetőleg, idővel egész Vajdaságban fogható lesz. A stúdiót először az újvidéki ferences rendházban rendezték be, azóta már a stúdiót átköltöztették egy saját helyiségbe.
A rádiót a Mária Rádió Nemzetközi Családja elnevezésű intézmény működteti, melynek székhelye Olaszországban van, s jelenleg 40 országban vannak állomásai. Petri Erika, a rádió indulása óta a magyar nyelvű műsorok munkatársa. Elmondta, hogy műsoraikban imákat és zeneszámokat sugároznak, ezek pedig kapcsolódnak a nap aktualitásához, követve az egyházi év liturgiáját. De nem csupán nagy eszméknek, esetleg letűnt korok tanításainak adnak hangot, sokkal inkább élőben akarnak megmutatni számtalan emberi sorsot.
- Elsősorban tehát élő műsorokat sugárzunk, imákat és szentmiséket közvetítünk (közöttük Temerinből is). Mivel még kísérleti fázisban vagyunk, a végérvényes műsorsémánk most van kialakulóban. Az elképzelések szerint az élet különböző területeit felölelő témák is helyet kapnak majd a műsorban. A rádió a mindennapi ember nyelvén szól a hallgatókhoz. Nem csak kimondottan vallási témákról beszélünk, hanem úgymond világi témákról is. Hírmagazinunkban a társadalmi élet fontosabb híreit közöljük, és néhány hete már kontakműsorokkal is jelentkezünk.
- Kevés pénzből, önkéntes munkát vállalókkal képzelték el az alapítók a rádió muködtetését. A feltétel egyedül az, hogy a programfelelős, a műsorszerkesztő pap legyen, így a rádió igazgatója Tadej Vojnovic, ferences atya. A munkatársak pedig olyan vallásos emberek, akik hajlandók tanúbizonyságot tenni a mindennapi keresztény élet megélésérol. És ezt nyilvánosan is hajlandóak vállalni, ezzel példát és buzdítást adva másoknak. A kisemberek rádiója kívánunk lenni. Készek vagyunk feltárni, megmutatni az emberek sorsában, a hétköznapi élethelyzetekben, a sok-sok rejtett emberi értéket. Fontos, hogy Isten örömhírét eljuttassuk az emberekhez - mondta Petri Erika.
ÖKRÖS Edit


Régi karácsony
Tartalomjegyzékre

Illés Sándor írása
Az elmúlt esztendőkben karácsonyi gyertyagyújtásra mindig vendégül láttuk a szomszédban lakó Zsuzsi nénit is. Özvegyasszony volt, egyedül élt. Könnyes szemmel, hálásan rebegett köszönetet az ünnepért, és búcsúzóul azt suttogta: "Azért azok a régi karácsonyok, tudja..." - legyintett és elcsoszogott.
Zsuzsi néni közben meghalt, de én gyakran gondolok rá, meg az általa emlegetett régi karácsonyokra. És úgy érzem ilyenkor, hogy igaza volt, azokra én is szívesen emlékszem, mert teljesebb volt az öröm bennem, nagyobb a szeretet és fénylőbb a hit. Pergetem így vissza az emlékezés kopott filmjét. Milyen is volt régen, gyermekkoromban a karácsony?
Harangszóval kezdődtek decemberben a napok, rorátéra hívta a híveket a hangja. Az este meg azzal kezdődött, hogy a korai lámpagyújtás idején megkocogtatták az ablakot, vagy bezörögtek a kiskapun a betlehemesek: "Meghallgatják kendtek az angyali vigasságot?" - kiáltotta egy gyermekhang.
A mama szíves szóval invitálta oket a lakásba. Csörtetve érkezett az öttagú kis csapat, két fehérbe öltözött "angyal" hozta a betlehemi jászlat, a kartonból készült istállót a kisdeddel. Mellettük két siheder kócból ragasztott szakállal és bajusszal, s ötödikként az "Öreg", a subás, nagy furkósbottal a kezében. "Dicsértessék! Örömhírt hoztunk a családnak, megszületett a Kisjézus, áldás legyen a ház népén!"
És kezdetét vette a népi játék, az "angyalok" lerakták a betlehemi jászlat, gyertyát gyújtottak, az "Öreg" leheveredett a padlóra, majd mindannyian énekelni kezdtük a Mennyből az angyalt. Glória!
A mama végezetül adott nekik egy-egy darab kolbászt vagy egy pogácsát, ami éppen volt otthon, apám meg aprópénzt, s a kis csapat hangos hálálkodások közepette továbbindult. Akkor még szokás volt a falvakban a betlehemjárás, nálunk, a szülőfalumban több csapat is alakult, felosztották egymás között a falut, az alvégiek sosem tévedtek a gyepsoriak területére.
Az ünnepváráshoz szorosan hozzátartozott Luca napja. Apa ilyenkor felment a padlásra, és tiszta búzát hozott le egy szakajtóban. A mama meg tányérokra rakta, és megöntözte a szemeket. Karácsonyig olyan magasra nő a friss hajtás, hogy át lehet kötni pántlikával, és az asztalra rakni dísznek, a karácsonyfa alá.
Apám közben szétnézett, hol tudna fenyőfát szerezni. Mifelénk nem volt erdőség a Bácskában, a Szerémségből hozták a szerbek az ünnepre a fenyőt. Méternyi, kisebb fával tért egyszer haza a piacról, s hogy ne maradjon szem előtt, berakta a kamra sarkába. Én mindennap bekukucskáltam, s megnéztem, helyén van-e? Közben az egész család készült a nagy ünnepre.
A mama a karácsony előtti napokban már nagyban sütötte a kalácsot. Akkor még nem a boltban vásároltuk a szaloncukrot, azt is ő készítette, mi csak csomagoltuk a szülével, színes papírba.
A nagyapa közben fúrt-faragott. Saját kezűleg készített nekem játékot. Fababát faragott ki, amelynek karjába egy méternyi vesszőt húzott be, a végére krumplit szúrt, s a babát az asztal sarkára állította. Ha megbillentettem, akár fél óráig is hintázott. Falusi örökmozgó!
Aztán következett a legünnepibb része a karácsonyi készülődésnek: a fa feldíszítése. Négyéves koromig magam is azt hittem, hogy a feldíszített fát angyalok hozzák harsonázva, de utána már a mama megengedte, hogy én is részt vegyek a díszítésén.
Népi hiedelmek is éltek még abban az idoben. Ezeket igyekeztünk pontról pontra betartani őseink iránti tiszteletbol. Az ajándékozási örömök után a nagyapa bicskájával felszeletelt egy almát. A legszebbet, amit a mama kötényében behozott a fa alá. Tányérra rakta, aztán megindult az istállóba. A család némán követte. Az istállólámpa kormos fényére a tehenek felálltak, a lovak horkantottak. Minden állatnak járt egy szelet alma. Szultán, a félvak szürke, a kedvenc lovam az én tenyeremből ette meg. Érzem még néha most is a tenyeremben szája meleg bársonyát. A fejét a vállamra hajtotta. Beleborzoltam a sörényébe. "Szultán!!" Kaptak az almából a sertések is, a tyúkoknak, galamboknak meg kiszórta másnap a maradékot a mama, hogy ezáltal megvédje a vésztől a baromfit.
Didergősen beleborzongok a régi pillanat szépségébe: együtt pihegett a ház! Karácsony volt, egy gyermek született Betlehemben, és a szeretet jóságával árasztotta el a szíveket. Királyok és pásztorok érkeztek hozzá arannyal, tömjénnel és mirhával. Szinte éreztem a végtelen csodát, amit a pillanat hordozott. Karácsony!
Az a régi, amit Zsuzsa néni visszasírt. Amikor emberré nemesült a titok. Áhítata volt, nem egyszerűsödött le egyetlen olyan mozdulatra, amivel ma bekapcsoljuk a színes égőket a fán.
Erre a régi karácsonyra gondolok az idei ünnepen, és abban reménykedem, hogy megtaláljuk végre egymás kezét.

Az Isten embere, az egyház képviselője: a plébános
Tartalomjegyzékre

Részletek dr. Vanyó Tihamér bencés atya 1941-ben megjelent könyvéből
Az egyházi törvénykönyv 216. kánona így határozza meg a plébánia és a plébános szerepét: "Minden egyes egyházmegye osztassék fel egymástól elkülönített részekre, minden résznek saját temploma legyen meghatározott néppel, s élére a lelkek gondozására, mint saját pásztorát külön vezetőt kell állítani".
A plébános egy meghatározott hely és hívősereg számára az Isten embere, az egyház képviselője, személyét tekintve pedig a lelki hatalom felkentje, s e mellett a többi emberrel közös természet része. Mások mázsás lelkiismeretének, kínjaiknak, viaskodásaiknak, szenvedéseiknek, bukásaiknak, - és csupán kevesek győzelmi jelentéseinek hétpecsétes, élő levéltára. Ő a megjelölt, az elkülönített, az élet szélén álló, akit mindig újra annak közepébe hívnak; a legmagasabb s egyúttal a legalacsonyabb, az első és az utolsó, a leggazdagabb és a legszegényebb; az egészség és a betegség határán áll; a szélen, ahol a körök érintkeznek; ő a titkok szolgája.
Nyugat történetét és műveltségét nem lehet elgondolni a katolikus pap nélkül. A valódi és nem-irányzatos történelem kénytelen őt az emberiség jótevőjének nevezni... Azok a népek, amelyek maguktól eltaszították, vallásilag elszegényedtek, életükből elveszett a lélek, műveltségük lassan kihalt. A pap képében mindenkor valamely idő és nép lelkének lényeges vonása tükröződik.
A pásztor a nyájáért van, a pap a hívekért. Emberi lelkek tarka erdeje veszi őt körül, bezárja életkörébe és lefoglalja magának. Igazi népies hívatás: egy falu papjának lenni! Az együvétartozás, az egymással való eljegyzettség érzülete lassankint egyre mélyebben vésődik mindkét fél lelkébe.
Ez az "örök falusi pap"... aki századok óta járja falvainkat, aki magányosan és elzártan kitart az egyszerű falusi nép mellett, a falusi életre minden vonatkozásban igen nagy hatással volt. Többnyire ő maga is a népből jött, azért tudott benne oly mélyen gyökeret verni... Az egész közösség nagyon jól tudta, hogy jó és rossz napokban mit jelentett ő számukra. . Mindnyájuknak szükségük volt rá, nélküle sem az örök, sem az ideigvaló dolgokban nem ment jól semmi sem a faluban.
Mélyen a nép meggyőződésében gyökerezett az a felfogás, hogy a papok Isten küldöttei. Egy pár cipőtalpat érdemes elkoptatni azért, hogy az ember egy újonnan felszentelt pap első miséjén résztvehessen és áldásában résztvehessék. Így gondolkodott a nép századokon az át az ő papjáról... Az egész falu népe előtt oly tiszteletet és nagyrabecsülést élvezett, mint senki más.
Egyedül a plébános az erkölcs tanítója; juhait kezében tartja, szent szabadsággal, hihetetlen teljességgel. Soha egy pillanatra sem hagyja el őket a bölcsőtől a koporsóig, a misében, a szószéken, a gyóntatószékben, a halálos ágyon, az egyházkelőn, a házasságban; mestere, igazgatója birtokosa titkaiknak, örömeiknek, bánataiknak, hitetlenségüknek, vágyódásaiknak, félelmeiknek... Számára nem léteznek sem túlságosan kicsiny szalmakunyhók, sem nagyon szegény emberek, sem igen fertőzött sebek, sem fölötte ragályos betegség, sem túlságosan nagy távolság, sem igen hideg vagy meleg homérséklet, sem alkalmatlan óra, sem csukott lakás, sem szív, mely meg ne nyílna; sem nem, kor vagy állapot, amellyel bármely pillanatban ne tudna érintkezni és ne érintkeznék. Mivel majdnem mindig a népbol került ki, úgy táplálkozott és nevelodött, mint a nép, sokkalta jobban ismeri szükségleteit, érdekeit gyengeségeit, hajlamait, erkölcseit, balítéleteit, hibáit jótulajdonságait, fogyatkozásait, erényeit, mint a világ hatalmasai...
Ha víz, vagy tűz fenyeget felmegy a szószékre, közösben kéri Istent a csapás eltávolításáért és a földi javak felvirágoztatásáért. Együttesen imádkozik valamennyi meghalt hívőért; megnyitja a közösségben, az Isten házának fedele alatt összegyűlt valamennyi hívőnek a menny harmatját, a kegyelem kincseit és a halhatatlanság végtelen reményeit... A szegénynek a balsorsban való megnyugvást ajánlja, a gazdagnak az alamizsnálkodást, lelki vigasztalója a nyomorultaknak és a gyöngéknek, mint a boldogoknak és hatalmasoknak.
A népnek és papjának, egy plébániának élete nagyszerű lelki, történelmi környezetbe van beállítva. A házak és fák csoportja fölé magasan égnek emelkedik a torony, mint őre és serkentője mindannak, ami tiszta, nemes, felfelé törő és el nem múló értékű.

Temerini egyházunk plébánosai
Tartalomjegyzékre
Temerini katolikus egyházközösségünk 220 éves története során, egyházunk minden plébánosa, a hívek lelki életének és a vallásgyakorlás feltételeinek biztosítása terén emberfeletti munkával maradandót alkottak. Ebben a két évszázadban sorscsapással is felérő események, forradalmak, háborúk, társadalmi-, politikai- és gazdasági válságok fordultak elő, melyek kihatottak az egyház tevékenységére. Rövidek voltak a békés nyugodt, alkotó, építő munkát biztosító korszakok. Az építő egyház egyben küzdő egyház volt. A mi plébánosaink is megvívták a maguk harcát, és mint a jó pásztor a nyáját, őrizték, megvédték a hívek közösségét, kitartottak mellette jóban, rosszban. Ez csak úgy volt lehetséges, ha hosszú évek során szolgálák egy helyben a híveket, hogy összeforrjanak velük, el nem múló lelki, szellemi és anyagi értékeket teremtsenek a közösséggel a közösségnek. Csak kivételes helyzetekben, kényszerhelyzetben történt meg, hogy egyes, a plébánosi teendőket végző pap, rövid ideig szolgált a temerini plébánián, de küldetésében akkor is nagyot tett.

Zittl Róbert

Mihálovits Ede

Resch Ignác

Kopping Gáspár
Tóth József
 
Vondra Gyula
Pálinkás Sándor
Berecz Sándor
Szungyi László
 

Álljon itt időrendi sorrendben a temerini plébánosok névsora és szolgálati ideje: Göbel Ferenc 17, Novák Antal 38, Zittl Róbert 18, Sáfár József 15 év, Csupor Mihály 23, Mihálovits Endre 22, Resch Ignác 4 (az I. világháború utolsó éveiben), Kopping Gáspár 23, Tóth József (a II. világháború utáni válságos években), Vondra Gyula 17, Pálinkás Sándor 3 (Vondra esperes börtön éveiben), Berecz Sándor 18 és Szungyi László esperesplébános eddig 20 év.
Ö. K.

Fél évszázad az oltár szolgálatában
Tartalomjegyzékre

Véletlen egybeesés, és nagyon szép, hogy az idén amikor a pápa októbertol meghirdette az Eukarisztia évét visszaemlékezünk, hogy Bálind András immár fél évszázada teljesít szolgálatot az oltárnál. Az Eukarisztia legszentebb megünneplésekor a legközelebb áll az oltárhoz, vagyis azóta ministrál, ma már áldoztató is. Kitartóan jelen van, nem kis áldozatok árán. A Pasztorális Tanács tagja.
- Mikor kezdte a ministrálást? - kérdeztük
- Ötven évvel ezelott, 1954. október első vasárnapján. Vondra atya ministráns toborzást hirdetett. Én a mise után jelentkeztem a sekrestyében és fölírtak. A szombati nap volt az enyém. Abban az időben 8-10 ministráns is jutott egy napra.
- A családi háttér milyen volt, szülei, hogy fogadták a bejelentést, hogy ministrál? Mit szóltak az iskolatársak?
- Szüleim állandó templombajárók voltak és biztattak a kitartásra, az egész család minden vasár- és ünnepnap templomba ment, pedig a Telep legtávolabbi részén laktunk. A Gondviselés egyengette az életemet, mert ifjú koromban, társaim, barátaim és iskolatársaim sem sokat szekíroztak ha volt is egy-két eset nem nagyon foglalkoztam vele - a körülöttem lévő felnottek pedig jó példával jártak előttem.
- Vissza tud-e emlékezni kedves gyermekkori ministráns élményekre?
- Mindjárt a kezdetén történt, amikor még a régi oltárnál (háttal a hivőknek) misézett az atya és a misekönyvet a mise közepén át kellett vinni az egyik oldalról a másikra. Mivel alacsony növésű voltam, csak úgy tudtam ezt megtenni, ha lábújra állok és úgy tesszem az oltárra a misekönyvet. Egy kicsit megbillent és majdnem ledőlt. Csak az atya segítségével sikerült a művelet. A mise után az atya meg is jegyezte, hogy semmi baj, majd az ötvenedik már jól sikerül.
- Felesége hogyan fogadta komoly elhatározását, hogy kitart az oltárszolgálatnál? Ez nem volt akadály a házasságban?
- Volt egy kis nézetkülönbség, mert mint fiatal házasok, feleségem szerette volna, ha együtt ülünk a templomba, de nekem az oltárnál volt a helyem. Idővel ez is megoldódott, mivel ő meg bekapcsolódott a Miasszonyunk Világi Rendjébe.
- Nem csak ministrál, és mint áldoztató teljesít szolgálatot az oltár körül, hanem szívesen felolvas. Hívatása asztalos, és nem egyszer vállalt áldozatot, hogy munkájával Isten dicsőségére az egyház javára a templom építésekor, de a plébánia templomnál is segítkezzen. Bármilyen munka legyen a templom körül kiveszi a részét belőle.
- A vállalt feladat és kötelesség felelősséggel járt. Mivel én ezt vállaltam elsődleges feladatom a közös ügyben, és a családban helytállni. Ebben úgy érzem, hogy megkaptam családom minden támogatását, amit ezúton is hálásan köszönök.

Másik beszélgetőtársunk Pásztor István.
- Pista bácsi maga mikor kezdte a ministrálást?
- Ha jól emlékszem, akkor 55 éve ministrálok.
- A kortársai közül voltak ministránsok?
- Amikor én kezdtem akkor még nem, de később voltak többen is. Az első alkalomra visszagondolva, kicsit kellemetlen érzés fog el. Éppen egyedül voltam, mint kezdő, és persze semmit sem tudtam. Egy tisztelendő novér jött mellém az oltárhoz és segített. Máskor már voltunk többen is, és lassan beletanultam a ministrálásba.
- A plébános atya hogyan fogadta elhatározását?
- Vallásos környezetben nőttem, gyerekkorom óta vallásos voltam és egyszer a hittanórán szóltam, hogy én is szeretnék az oltár körül lenni. Persze a plébános atya örült és hívott, hogy csak menjek. Mikor már nagyobbak voltunk, akkor beosztottak bennünket, főként az ünnepi miséken, voltak főcelebránsok, így nevezték oket. Volt aki gyertyavivő volt, volt aki füstölőt kezelte, csöngetett, vagy az oltárhoz rakodott stb.
- A felesége nem mondta, hogy ne járjon ministrálni?
- Ő is vallásos családból való és nem szólt semmit, nem bánta, hogy felnőtt fejjel az oltárnál segítkezek.
- Egyházközségi képviselő, de mint felolvasó is közreműködik az oltárnál a szentmisén. Mióta áldoztat?
- Már 25 éve, még Berecz atya idejében kezdtem. Jó érzem magam az oltár körül.
Szereti a templomot, főként mint villanyszerelő hoz sok áldozatot, ha elromlik a harang már megy a toronyba javítani. Fizesse meg a jó Isten minden fáradozását, amit Istenért és a közösségért tesz.


Diakónusszentelésre készülve
Tartalomjegyzékre
"Minden forrásom Tebenned fakad". Diakónusi jelmondatom szívemből fakad. Olyan hála ez, amit meghívottságom óta érzek. Az életem során mindig imádkoztam, és biztos voltam abban, hogy imáim elérnek Istenhez. Bíztam abban, hogy Isten elfogadja oket. Meghallgatott, segített, erőt adott és kegyelmébol itt állok a papság első fokozata előtt. Vele minden könnyen ment, még ha a dolgok nehéznek tűntek is, és amikor nem láttam az alagút végét. A Zsoltáros vígasztalt és erősített: "Minden viharfelhő fölött kék az ég"
Örülök, hogy kispapságom ideje alatt mindig erősödött bennem az az érzés, hogy megismertessem az emberekkel Isten nagy szeretetét. Megerősítettek a testvérek imái, amellyel támogattak, a sok szeretet, amit kaptam. Tudom Isten karolt át testvéreim szeretetében. Ahogy megtapasztaltam a testvérek szeretetében Istent, ugyanúgy a teremtés szemlélésében is Öt látom. Minden fa, minden madár, minden fűszál és minden kő azt mutatja nekem, hogy mindezt Isten hozta létre, és Ö tartja létben. A Szentírás olvasásában olyan lelki tájakat fedezek fel, amelyeknek szemlélését soha nem tudom abbahagyni. Amikor elmerülök a Szentírás szavaiban, beléjük gondolom, és beléjük imádkozom magam, mindig újra megtapasztalom a jóságos Istent.
Köszönöm mindenki imáját, amit értem, hivatásomért mondott el. Kérem továbbra is imádkozzanak értem.
Boldog vagyok. Mindig csak csodálkozom azon, hogy Isten milyen jó hozzám. Átéltem sok pozitívat, szépet, nehezet, valóban olyat, ami hordozott engem. Örülök, hogy boldog az életem, és örülök, hogy Istennel képes a növekedésre. Állandóan átélem, hogy Isten nagyon szívesen tesz csodát. Kíváncsi vagyok arra, ami még jön!

Ima a diakónusokért

Uram, te szerpapokat adtál nekünk, hogy a Szentlélek ajándékával megerősítve segítsék a püspököt és papságát az ige, az oltár, és jótékonyság szolgálatában, mindenki iránt szeretetet tanúsítva. Az oltár szolgái ők, hirdetik az evangéliumot, előkészítik az áldozati adományokat és részesítenek bennünket az Úr testében és vérében; erkölcsi buzdításban és oktatásban részesítik mind a hívőket, mind pedig a nemhívőket, szentségeket szolgáltatnak ki és temetnek. Neked vannak szentelve és szorosan az oltárhoz kapcsolódnak.
Add, hogy segítségeddel mindezt úgy végezzék, hogy felismerjük bennük annak a Krisztusnak igaz tanítványait, aki nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem, hogy Ő szolgáljon. Amint Te cselekedtél, Urunk, úgy cselekedjenek ők is, szeretetből teljesítsék Isten akaratát és örömmel szolgáljanak embertársaiknak, akárcsak az Úrnak. Mivel pedig senki két úrnak nem szolgálhat, tekintsenek minden tisztátalanságot és minden anyagiasságot a hamis istenek szolgálatának.
Mint az a hét diakónus, akiket az apostolok választottak ki a jótékonyság szolgálatára, legyenek feddhetetlenek, Szentlélekkel és bölcsességgel eltelt férfiak. Legyen mély és megalapozott hitük; Isten és az emberek előtt legyenek szeplőtelenek, amint Krisztus szolgáihoz és Isten titkainak közvetítőihez illik, Ne hagyják, hogy bármi is eltérítse őket az evangéliumi reménységtől, amelyet hirdetniük kell. A hit szent titkát tiszta lelkiismerettel őrizzék; Isten igéjéről, amelyet ajkuk hirdet, életük példája is tanúskodjék. Amen.


"Hagyd az Úrra a te utadat..."
Tartalomjegyzékre
Egyházközségünkből, az idén ősszel a Szabadkai Egyházmegye Teológiai Kateketikai Intézetben, hitoktatói oklevelet szerzett Zséli Nikoletta, vele beszélgettünk.
Valamennyinket öröm tölt el, hogy négy éves tanulmányaid befejezése után megkaptad a hitoktatói oklevelet. Mit jelent ez számodra?
- Nagy öröm számomra, hogy a diplomámat kezemben tarthatom. De meg kell, hogy mondjam ez csak egy állomás az életemben, ami továbblépésre ösztönöz. Sok mindent elsajátítottam tanáraimtól, akik olykor a kedvezotlen helyzet ellenére is minden igyekezetükkel azon voltak, hogy átadják az ismereteket. Ők táplálták bennem az isteni dolgok megismerése iránt érzett szomjat, ami sohasem szűnik meg, mert még egy örökkévalóság sem elég ahhoz, hogy a végtelen Istent kiismerjük.
* A gyermekek iránti vonzódásodat, szeretetedet már régóta tapasztaltuk, feltűnt, hogy nagy lelkesedéssel magyarázgatsz a kis keresztlányodnak. Mi vezetet arra, hogy a gyermekekkel foglakozz, segítsd őket a helyes hitismeretek megszerzésére? Hogy születet meg benned a döntés, hogy hitoktató légy?
- Nyolcadikosok voltunk, amikor a tisztelendő atya egy hittan órán könyvjelzőket ajándékozott nekünk, amelyeken egy-egy bibliai idézet volt. Emlékszem, mindenkinek húznia kellett egyet. Az enyémen egy zsoltárvers állt: "Hagyd az Úrra a te utadat, és bízzál benne, majd Ő teljesíti (37, 5)" Azóta ez egy útjelző életem vándorútján, egy biztos támaszték, amire hitemmel rátámaszkodhatom. Még akkor is, ha nem látom értelmét a dolgoknak, vagy nem tudom hogyan, merre tovább. Egyben biztos vagyok: csakis teljesen Istenre hagyatkozva érhetek a célba.
* Tanulmányaid végzése közben gyakorlatokat a plébániai hittanórákon már végeztél. Szívesen helyettesítettél, amikor megkértünk. Tanítottad a kisebbeket, nagyobbakat. Milyen tapasztalatokat gyűjtöttél?
- Ezeket a gyakorlatokat nagyon hasznosnak tartottam és mindig szívesen vállaltam a plébániai hittan órákat. Kisebb csoportokkal - úgy éreztem - könnyebben tudtam boldogulni. Fontosnak tartom a gyakorlatokat, sok tapasztalatot gyűjtöttem, László atyától és Gizella novértől is kaptam sok segítséget, irányítást.
Mit választottál diplomamunkádnak?
- A dolgozatom címe: A szentmise áldozati részének szimbólumai, volt. A liturgia iránti mély tiszteletem és a szimbólumok iránti őszinte érdeklődésem eredményeként született. A jelképek magát a titkot nyitják meg előttünk. Azt fejezik ki, hogy a valóságnak több dimenziója van. A látható mögött mindig ott a láthatatlan. A jelképek megfoghatóvá, érzékelhetővé teszik azt, ami túl van érzékeink tapasztalatán
Miért épen ezt a témát választottad? Mi volt a célja?
- Dolgozatom célja, hogy ízt adjon a szimbólumok fontosságából, amint saját magamat úgy másokat is elgondolkodásra, sőt továbbgondolkodásra ösztönözzön. Mert jelen időnkben sajnos általánosan tapasztalhatóvá vált az a tény, hogy az ember szinte képtelenné vált a szimbólumok értelmezésére. Elvesztette a jelképek átélésének képességét. Hogy csak egyet említsek, a mai fogyasztói társadalom reklámprodukcióit. Az ember, mivel nincs érzéke hozzá, manipulálhatóvá válik a jelképek által. Ezért mindent meg kell tennünk, hogy megnyíljunk a szimbólumok előtt, helyesen értelmezve azokat. Ha így teszünk, nem ragadunk meg a felszínességnél, hanem feltárulnak előttünk a valóság mélyebb rétegei is.
VMG

Tíz éve alakult a Mónika Kör
Tartalomjegyzékre
Tíz éve alakult meg Temerinben a keresztény édesanyák köre. Ft. Szungyi László esperes atya elgondolása volt, hogy legyen egy csoport, akik állandóan imádkoznak családjaikért, gyermekeikért. Így alakult meg a Mónika Kör.
* Hogyan emlékszik vissza erre a tíz évre - kérdeztük Kovács Franciskától a kör összejöveteleinek állandó látogatójától?
- Nagyon jól emlékszem, hogy 1994-ben a Szentatya meghirdette a család évét. Az esperesatyánk elgondolása az volt, hogy ebben az évben alakuljon meg a Keresztény Édesanyák köre, a Mónika kör. Az első találkozón szép számban jelentünk meg, a tisztelendő novér imafüzeteket sokszorosított, mindannyian kaptunk belőle. Az esperes atya ismertette a csoport célkitűzéseit Az imafüzetből naponta imádkozunk, minden hónap 27-én pedig közösen, és a tagok közül aki csak tud részt vesz a szentmisén is.
* Milyen gondolat, elhatározás vitte arra, hogy jelentkezzen a tagok közé?
- A közös imádkozás szükségének gondolata vezérelt. Úgy láttam, hogy nagyon jó lesz, ha imádkozunk családjainkért, gyermekeinkért, sőt mások, a világ gyermekeiért is. Nagy ereje van az imának. Az ima nem vész el soha, egyben megvéd bennünket a gonosz ellen.
* Mikor találkoznak? Miből áll egy-egy találkozó programja?
- Minden hónap harmadik csütörtökjén találkozunk. Az esperes atya tartja ezeket az összejöveteleket. Ekkor közösen imádkozunk, énekelünk. Filmet is néztünk egy-egy szentéletű nőröl. Most az esperes atya a szentírásból vette a témát, Isten tervében a nők címmel. Ezen közösen elmélkedünk. Aktívan részt veszünk a szentmisén, a hívek könyörgését a tagok mondják el.
* Szükségét látja ennek a csoportnak a létezését?
- Nagyon is nagy szükségét látom. Szent Mónika az eszményképünk, az ő példája kitartásra buzdít bennünket, a mindennapi buzgó és kitartó imában.
* Közben kapcsolatban léptek más községekben működő csoportokkal is? Kikkel?
- Kapcsolatot tartunk a Kalocsán működő hasonló csoporttal. Levelezünk is velük. Ők Mónika napját, (augusztus 27-ét) minden évben más helységben tartják. Az idén Egerben volt a közös találkozó. Mi a tíz éves jubileumi évet idehaza tartottuk. Tartjuk a kapcsolatot a szenttamásiakkal is, akik lourdes-i búcsún voltak nálunk, mi pedig az ő búcsújukra mentünk el. Kapcsolatban vagyunk még a Keviben működő csoporttal is.
* Volnának újabb elképzelései a csoporton belül, amit meglehetne valósítani?
- Lehetne egymásért imádkozni, például ha egyik másik családban van valami gond, baj, betegség. Megbeszélhetnénk, hogy ugyanabban az időben imádkozhatnánk közösen egy hétig, vagy egész hónapban, ugyan arra a célra.
- Hasonlóan a kalocsaihoz megszervezhetnénk Vajdaság szinten, hogy augusztus 27-én, más-más községben találkozzanak az imádkozó édesanyák, amit hasznosnak és szépnek látok.
- Sokan azon siránkoznak, hogy milyen az ifjúság, milyenek a gyermekeik! Hibáztatják az iskolát, az államot, az egyházat, de maguk nem sokat tesznek. Sok esetben, amikor a szülők már semmit sem tudnak tenni rohannak az atyához, a tisztelendő novérhez: Mit csináljunk - kérdik? De hol voltak eddig, tehetnénk fel a kérdést?
* Mit üzen a Temerinben élő családanyáknak?
- Csatlakozzanak a Mónika Körhöz és azzal a jelszóval, hogy "Édesanyák fogjunk össze, imáinkat ajánljuk fel gyermekeinkért a Jóistennek".
VGM

Előretekintő
Tartalomjegyzékre
December 26-án, Szent Család vasárnapján Nagyidai Zsolt, temerini születésű kispapot diakónussá szentelik Kalocsán.
December 31-én, pénteken 17 órára hálaadásra hívunk minden katolikust. Ezen a napon hálát adunk a jó Istennek az elmúlt évben kapott kegyelmekért, jótéteményeiért és egyben kérjük Isten áldását a következő esztendőre.
2005. január 1. Új év napja, hagyományosan a Béke világnapja
Az év minden napján, főként minden héten csütörtökön az esti szentmise keretében imádkozunk a békéért.
Január 18-tól 25-éig Ökumenikus Világimanyolcad, ennek keretében az egész világon a hivő emberek imádkoznak a keresztények egységéért.
Junuár 25-én, az imanyolcad zárónapján, Pálforduláskor, Szent Pál megtérésének ünnepén megemlékezünk egyházmegyénk fővédőszentjéről.
Február 2. A lelki hívatások világnapja, ezen a napon főként imádkozunk a lelki hívatásokért és azért, hogy minél többen merjék vállalni az áldozatot Isten dicsőségére, a közösség javára, és saját megszentelődésükre.
Február 9-én, Hamvazószerda, a nagyböjti időszak kezdete. Minden pénteken, az esti szentmise előtt háromnegyed órával keresztúti ájtatosság, a szentmise alatt nagyböjti szentbeszéd.
Február 11-én, a Lourdes-i Boldogasszony ünnepe, a telepi emléktemplom búcsúja, egyben a betegek Világnapja. A Szent Rozália plébániatemplomban délelott 10 órakor az ünnepi nagymisén az idősek és betegek a szentkenet szentségében részesülhetnek. A telepi emléktemplomban a búcsú napi szentmise 17 órakor lesz, ahova minden tisztelőjét várja a Boldogságos szűz Mária. Kialakult szokás, hogy vidéki zarándokok is jönnek ezen a napon.
Március 5-én, szombaton 19 órakor kezdődik a jegyesképző a házasságra készülő fiatalok számára.
Március 19-én Szent József ünnepe, a keresztény családapák, iparosok, a dolgos kezű munkások védőszentje.
Március 20. Virágvasárnap, az ifjúság napja, a fiatalok világnapja, előtte este fiataljaink imavirrasztással készülnek az ünnepre.
Március 25-e, az Angyali üdvözlet ünnepe, mivel az idén nagypéntekre esik, a liturgikus naptár szerint a húsvét nyolcada elmúltával az első nap azaz április 4-én, hétfőn lesz.
Március 27. Húsvét ünnepe.
Már előre közöljük, az elsőáldozások idejét: A telepi emléktemplomban május 1-jén reggel, a 7 órai szentmise keretében. A plébániatemplomban május 8-án, a 10 órai szentmise keretében.

Életképek
Tartalomjegyzékre



Az elmúlt tanév legszorgalmasabb
hittanosai
A Szent Cecilia énekkar
Pásztorjáték a legkisebbekkel



Temeriniek a doroszlói zarándéklaton
Az ifjúsági szentmise résztvevoi
A huszonöt éve házasok jubileuma



A 80 évesek háladása
A 90 évesek a hálaadó szentmisén
A Caritas aktivistái munka közben