Ünnepelni gondtalanul, felhőtlen derüvel szeretünk. A békés, bensőséges családi légkör, meghitt hangulat, sok öröm, jókedv és vidámság velejárója ünneplési kedvünknek. Elérkezett a legnagyobb keresztény ünnep, de nagyon sokan úgy érzik, hogy az említett feltételek hiányoznak és azt tartják, hogy semmi okunk a húsvétoláshoz.
Mindennapjainkban valóban éppen a felsoroltak ellenkezjét tapasztaljuk: rengeteg nehézség, megannyi megoldatlan probléma, tépő gond és elviselhetetlennek tűnő baj. Munkanélküliség, megélhetési nehézségek, szegénység, nélkülözés, egészségügyi problémák, különböző feszültségek, veszélyeztetettség érzése, félelmek egyéni és családi téren. Megoldatlan gazdasági és égető politikai problémák, etnikai és nemzeti konfliktusok idehaza, környezetünkben és a nagyvilágban. Rosszindulat, ellenségeskedés, gyűlölet, pusztítás, erőszak, terror veszélye keseríti az ártatlan emberek életét is. Önzőség, szeretetlenség, csalódottság, a mindenkori szenvedés, bajok, nyavalyák, gyengeség, erőtlenség mozgásképtelenség, ágyhozkötöttség, öregség, halálfélelem nehezítik életünket. Ezekből fakad az elkedvtelenedés, nagyfokú közömbösség, távlattalanság, kétségbeesés és reménytelenség. A felsoroslás egész biztos nem teljes. Mindenki még hozzáadhatja ami őt aggasztja, ami neki leginkább fáj, ami elviselhetetlennek tűnik.
Ilyen légkörben, lelki állapotban lehet húsvétot ünnepelni? Igen - válaszolom határozottan keresztény hitem akapján. De hogyan? - hangzik a következő elkerülhetetlen kérdés. Húsvéti hittel - válaszolom, de már nem én egyedül, hanem a közöttünk élő feltámadt Krisztus anyaszentegyháza által, mely a világ végezetéig ara hivatott, hogy tanúságot tegyen erről az éltet, lélekemelő, erőt adó reményről.
Minél nehezebbek, elviselhetetlenebbek életünk keresztjei annál fényesebb a végcél. Jézus keresztútja tudjuk hova vezet. Az út nehéz, fájdalmas, de Vele járható. Ez ünneplésünk mélységes tartalma.Húsvéti hittel ezekkel a gondolatokkal köszöntöm közösségünk minden tagját idehaza, vidéken és külföldön, minden kedves olvasónkat, akit elérnek húsvéti harangszónk ünnepi, örömteli didalhangjai.
Sz. L.

Húsvétkor teli vagyunk lelkesedéssel, a szent három nap felkészített bennünket, a húsvéti örömhírre, hogy Krisztus feltámadott. Az, aki mindenki szeme láttára a legkegyetlenebb halállal halt meg, visszajött az életbe. Az ő mennyei Atyja közben járt érte. Feltámasztotta halottaiból. Az ő első tanítványai ott vannak körülötte, hogy ezt a tényt bizonyítsák. Krisztus él!
Hallva ezeket a szavakat, arra kell törekednünk, hogy jól megértsük őket. A feltámadott Krisztus ugyanaz a személy, aki velük és köztük élt, akit jól ismertek, de aki most nincs közöttük többé, és egészen más formában közelít feléjük. Az az út, amelyet ő megtett halálával, egészen megváltoztatta. A feltámadása utáni belépése a világba egy új egyéniséggé tette. Ezért van az, hogy amikor a feltámadása után megjelenik övéinek, azok nem ismerik fel először. A hitükön keresztül ismerik fel fokozatosan. Az ő megjelenései egészen mások, mert mi önkéntelenül arra gondolunk, hogy úgy jelenik meg övéinek, mint ahogyan halála előtt volt. De ez nem így van.
Most amikor Jézus feltámadott és él, jelen van övéi között, őt nem lehet másképp felismerni, csak a hiten keresztül. Képtelenség látni Jézust szemünkkel, hallani hangját, megérinteni testét, megszorítani kezét. És mégis ő ott van. Közelít felénk éppúgy, ahogy mi kapcsolatba léphetünk vele. Ez az amire meg vagyunk hívva hitünk ajándéka által, hogy ebben a húsvéti időben minden keresztény testvérünkkel együtt tapasztaljuk meg, hogy Krisztus feltámadott. El kell, hogy jussunk a kételkedéstől a hitig. Minden bizonnyal mi erre valami indíttatást és készséget kaptunk, ha nem, akkor mit is ünnepelnénk húsvétkor? De ez nem jelenti azt egyáltalában, hogy a mi hitünk már tiszta mint a kristály, és hogy olyan egyszerű és naiv, mint némely gyermeké. A hit nem szünteti meg a kérdéseket. A hit nem egy statikus állapot. Hitünk képes növekedni. Tud erőteljes lenni, de ugyanakkor tud törékeny is lenni.

Mitől keresztény egy pedagógus? - tette fel a kérdést dr. Bogner István a Vajdasági Pax Romana elnöke a Keresztény Pedagógusok Adán megtartott találkozóján a jelenlevőket köszöntő beszédében. A továbbiakban, megválaszolva saját kérdését leszögezte: a keresztény pedagógus a világ megismertetésén keresztül Istenhez vezeti tanítványait.
A keresztény pedagógusok - közöttük a jelenevő temeriniek is - a "hogyan -ra" keresték a választ. Ebben segítségükre voltak az előadók akik előadásaikban rámutattak a legfontosabb problémákra amelyek az oktatásban és nevelésben napjainkban felmerülnek
Ft. Palatinus István horgosi plébános előadásában felhívta a jelenlevőket, hogy munkája során Jézus pedagógiáját kell követnie a jó tanárnak, hiszen ő életformára tanította tanítványait és a jót művelte ki bennük. Alapvető fontosságú tény hogy a jó tanárnak tekintéllyel kell rendelkeznie a diákok, tanítványok körében hiszen ez elengedhetetlen feltétele annak hogy tanulni lehessen tőle. A jó tanár példakép tanulói számára. Vajon mernek-e a mai pedagógusok példaképekké válni? hallhattuk az előoadótól a kérdést. Majd pedig előadásának befejező részében arra bátorította a pedagógusokat hogy merjék vállalni hitüket , merjenek tanítvánnyá válni, hogy mesterré lehessenek.
Az adai találkozó második előadásának címe: Az értékek válsága és az Iskolai nevelésben . Ft. Pósa László becsei plébános előadásában kifejtette azt a mindannyiunk által megtapasztalt tényt, hogy manapság válságban van a másik ember értékelése. Ezt az elfelejtett erényt kell újratanulniuk elsősorban a felnőtteknek, tanároknak majd munkájuk eredményeként, valamint jó példájukat követve a tanulóknak is. Ugyanis amely értékeket másban látni szeretnénk azt magunkban is hordoznunk kell Továbbá a tanárnak a birtokában lévő tapasztalatot, tudást oly módon kell átadnia tanítványainak hogy azokat beépülve lássa viszont a tanulók személyiségébe.
Ft. Nagy József tiszamelléki főesperes előadásának témája : Fiataloknak ma Istenről beszélni. Érdeklődéssel követték a jelenlevők az előadó gondolatait, annál is inkább mivel előadásának elején kijelentette miszerint Istent oktatni nem lehet. Előadásának további részében kifejtette miként a mai fiatalok nem elégszenek meg a puszta információval hogy Isten létezik, a vallásgyakorlás szokásai üresnek tűnhetnek és ilyenformán elfogadhatatlanok a fiatalok számára. Ezért a jó pedagógus, hitoktató de a szülő feladata is , hogy átadja a tanítványnak, gyermekének saját, Istennel való találkozásának élményét és hozzásegítse a fiatalt is hogy hasonló élményben, Istennel való személyes találkozásban legyen része.
Mély gondolataival az előadások sorozata megerősítette a keresztény pedagógusokat abbéli elhatározásukban, hogy kitartsanak a felnövekvő generációk nevelésében úgy, hogy közben Istennel való találkozásuk élményét átadják nekik, ill. elősegítik "Isten élményük" kibontakozását. Mindegyik előadás témájában mást tárgyalt, különböző nézőpontból segített megközelíteni a megoldásra váró feladatokat. Azonban egyként ,mindegyik előadó kihangsúlyozta a tanítói, tanári pálya küldetés jellegét. A pedagógustalálkozó hálaadó szentmisével zárult, amelynek végén a házigazda személyében ft. Szauer Miklós adai plébános így köszönt el az egybegyült tanároktól, tanítóktól: Menjetek békével, küldetésetek van!
P. M.

Krisztus által az üdvösségre meghívott ember születésének első pillanatától kezdve Isten dicsőségének szolgálatára hivatott. Ebben teljesedi ki a Titokzatos Test tagjainak élete, akik keresztségük folytán részesültek Krisztus életében. Nem veszíthetjük szem elől, hogy Krisztus életének egyik fő jellemzője a szolgálat, az Atya akaratának teljesítése. Ebben a szolgálatban teljesedett be Jézus küldetése, és az ő kereszthalála és feltámadása által születtünk Atyjának kedves gyermekeivé. S ha Krisztus, mint Isten fia, a szolgálaton keresztül jutott el dicsőségébe, ez nem valósulhat meg másként rajtunk, mint Krisztus testének, az Egyház tagjainak életében sem.
Az Úr igéje terjedt a nép körében. Ekkor vált szükségessé, hogy az apostolok segítő, azaz szolgáló társakat válasszanak maguk és a közösség javára. Az apostolok imádság közben rájuk tették kezüket, (Ap.Csel. 6, 6) és azok elteltek a Lélek kegyelmeivel. Kiválasztották őket, hogy az asztal szolgái legyenek. Ezt a szolgálatot latinra a "minister", görögre pedig a "diakonosz" szóval fordítjuk. Ettől kezdve az egyház életét végig kísérik a szolgálattevők, vagyis a diakónusok szolgálata.
A diakónusok nem a papságra, hanem a szolgálatra kapták a kézfeltételt. Így sajátos módon részt kapnak Krisztus küldetéséből. A szentelésnél Isten lefoglalta őket, mintegy pecsétet nyomva lelkükbe mert ez a szolgálat - vagyis szentség - örökre meghatározza létüket. Ebben a pecsétben kívánok részesülni én magam is, igaz nem saját érdememből, hanem Isten végtelen kegyelméből. Diakonátusom fő szempontja a szolgálat kell, hogy legyen, és ennek fő alanya Isten dicsőségének, szavának és kegyelmének szolgálata. Ezt gyümölcsözően csak Istennel az Egyházban, mint Krisztus titokzatos testében tudom méltó képen megvalósítani.
Küldetésem majdan a keresztelésre, az Eucharisztia szétosztására szól, hogy az Egyház nevében eskessek és megáldjam a házasokat, Isten igéjének hirdetője legyek, hogy vezessem a hívek istentiszteletét és imádságait, hogy halottainkat eltemessem és a szeretet különféle formában történő szolgálatait végezzem. Mindez ugyanannak a szolgálatnak hivatásszerű megélése, amelyre mindannyian - papok és hívek - meghívást kaptunk. Mivel a szolgálatra való küldetés mindannyiunk ügye, ezt együtt kell megvalósítani, ki-ki a maga életállapotán belül. A diakónus ebből az általános szolgálatból egy specifikusabb részt vállalt fel. Ezzel a szolgáló lelkülettel kell kialakítani magában azt a belső vágyat, ami által még szorosabban kapcsolódik Krisztushoz, aki meghívott minket papságába. De mindez nem lehet cél, hanem csupán eszköz a cél elérésében. Mert a cél az Isten, a hozzá vezető út pedig az emberek csoportjain halad keresztül. Ez az a közeg, ahol a szent szolgálatban élők, fel kell, hogy vegyék Krisztus igáját és megtanulniuk Tőle ennek hordozását. A szentelésnél a felszentelt diakónusra keresztbe álló stólát adnak, ami számomra jelképezi azt a Krisztust, aki lehajolt megmosni tanítványai lábát, és a saját ruhájával törölte szárazra.
A stóla ősi formájában az izzadságtörlésre szolgált a Római birodalom korában. Ebből alakult át a papságot szimbolizáló szent ruházattá, de éppen történetéből fakadóan jelenti a diakónus, a pap örökös hivatását, hogy letörölje testvére verejtékes homlokát, azt a vigasztalást adva neki, amiből él az Egyház. Mert ebből a kegyelemből táplálkozik mindannyiunk hivatása és küldetése, a körülöttünk élő testvéreink szolgálatára. És Isten mindenkinek megadja kegyelmét, aki kéri tőle. Így nem marad más, mint a hatalmas Isten elé borulni, hogy alakítsa mindannyiunk szívét a szolgálat szellemében, mindannyiunk közös lelki javára. Mert így növekszik az Egyház, így éri el beteljesülését, és így lesz méltó ahhoz a küldetéshez, amit Krisztustól kapott. Én magam is ezért imádkozom, és annak kívánom szentelni egész életem, hogy a diakónus, majdan pedig a papszentelés által kiteljesedett küldetésem, hasznára legyen Isten szent Egyházának.
Így hát nem csak a magam nevében, hanem minden diakónusjelölt nevében kérem a kedves testvérektől, hogy imádkozzanak értünk. Hiszünk abban, hogy az imának gyümölcsöző hatása lehet szolgálatra szentelt életünkben. Így még szorosabban megvalósulhat bennünk, mint közösségben az az összetartó erő, ami egyé kovácsol minket, mint az Úr szőlejében munkálkodó klerikusokat és laikusokat. Az ima által érzik a papok a hívek támogatását, és ennek erejéből még hatékonyabban tudják magukat a lelkek javára szentelni.
Végezetül adjunk hálát a mindenható Istennek, hogy gondja van zarándok népére, hogy meglátogat minket kegyelmével, és szolgálattevőket küld mindannyiuk, vagyis az Egyház javára.
VEREBÉLYI Árpád, diakónusjelölt

Verebélyi Árpád kispappal beszélgettünk

Árpád, nem régen idehaza jártál, és azt mondtad, már nem sok van hátra a diakónusszentelésig. Ebből a kijelentésedből is látszik, hogy nagyon várod életednek ezt a jelentős, szép napját! Tudod-e már a szentelés idejét?
-- Igen, ahogyan már visszaszámlálásból is kitűnik, közeleg az idő és már nagyon váron június 19.-ét, a diakónusszentelés napját.
Hogy készülsz erre a napra?
-- Mivel a szentelés elsősőrban egy benső meghívás és az emellett való döntés látható kifejezése, természetesen elsősorban lelkileg kell felkészülni. Valójában a mögöttem lévő hat év is ezt a lelki felkészülést volt hivatott szolgálni. Ez magába foglalja az imaélet elmélyítését, az oltár- és a testvéri szolgálat begyakorlását, és azt, hogy az egyházat a magaménak érezzem. A felkészülés közvetlen feltétele a szentelés előtti egyhetes lelkigyakorlatban csúcsosodik ki. Ami a külső felkészülést illeti, azon még nem sokat gondolkodtam.
A társaid közül még valakit szentelnek veled együtt?
-- Az ötödik évfolyamban tizenegyen vagyunk, és mindannyian a szentelésre készülünk: egy minorita szerzetes, három egri, kettő váci, kettő debrecen-nyíregyházi, egy munkácsi és két szabadkai egyházmegyés.
Nem idehaza szentelnek. Miért döntöttél így, hiszen biztos lehetet választani, hogy Temerinben, vagy Egerben, ahol tanulsz, ott szenteljenek diakónussá?
-- Pénzes János püspök úr minden diakónusjelöltnek szabad kezet ad a szentelés helyének megválasztásában. Döntésem azért esett Egerre, mert így azokkal együtt vehetem fel a szent rendet, akikkel éveken keresztül együtt készültünk rá. Nem döntő, de az is szempont, hogy esetleg rokonaim, ismerőseim közül többen megláthatják Egert, azok közül akik még nem látták.
A család, szüleid, testvéred, rokonság, hogy fogadta a döntésedet, amikor bejelentetted, hogy ezt a pályát választod?
-- Egyesek gondolták, mások remélték, hogy nem fogom tudni iskoláimat befejezni. Ellenben voltak olyanok is, akik örültek annak, hogy ezt a pályát választottam, illetve, hogy a meghívásra igent mondtam. Ezért mindvégig hálás maradok, hogy sokan imádkoztak értem. Ezt a hivatást senki se tanácsolhatja a másiknak, és nem is beszélheti le róla. Itt csak az Isten, és az általa meghívott személy válasza a döntő.
Hívatásod kialakulásában nagy szerepe volt a jó nagymamának, a buzgó és példamutató lelkipásztorodnak, sokunk imájának is. Te hogy látod mindezt?
-- Meg vagyok győződve arról, hogy Isten nem érdemeim miatt választott társaim közül éppen engem erre a hivatásra, hogy munkatársa legyek ebben a világban. Istennek néha nagyon furcsa mélyről fakadó a derűje, humora. Éveken keresztül mind közelebb engedett magához, és egyszer csak felébresztett bennem valamit, amit hivatásnak nevezünk. Mindezért nem érzem magam becsapottnak. Isten elfogadta volna tőlem a nemleges választ is, de erőt adott az igen kimondásához. Így egyértelmű, hogy nem én választottam ezt a hivatást, hanem pozitív választ adtam arra a hivatásra, amit Isten irányomba kimondott. A meghívottság érzésére ráébredni csodálatos dolog.
-- Biztos vagyok abban, hogy döntésem kimondásában nagy szerepet játszott plébánosom, akinek életpéldájából addig is, és azóta is sokat merítettem. Igazságtalan lennék a Gondviseléshez, ha a felsorolásból kihagynám a kedvesnővért, hitoktatómat, akihez sok szép emlék fűz. Sokat köszönhetek szüleimnek is, akik soha sem akartak lebeszélni erről a hivatásról. Bizonyára nem könnyű elfogadni azt a tényt, hogy ezt a hivatást választom. Tudom, hogy nagyon sokan vannak, akik imádkoztak értem, de egyet külön is szeretnék kiemelni, a nagymamámat. Boldog vagyok, hogy van egy olyan asszony, aki értem végzett imáit a menyben folytatja. Biztos vagyok abban, hogy sokat köszönhetek neki lelki és szellemi előrehaladásomban.
-- Most, amikor már egyre közelebb van az a nap. Amikor végérvényesen kimondom válaszomat Isten hívására, mindenkinek megköszönöm segítségét, és továbbra is kérem a kedves hívek imáit. A szentelés napjához közeledve arra kérem a mindenható Istent, hogy fogadja el szolgálatára szentelt életem, és hogy szolgálatom által is szebb legyen a világ.
Lejegyezte: M. G. n

Az emberi közösségek sajátos célok, érdekek miatt létesülnek. Vannak például sportklubok, civil szervezetek, politikai tömörülések, kultúrális egyesületek, szakmai csoportok, szakszervezetek. Tevékenységüket egy közös cél közös érdek motiválja. Ennek az ügynek a megvalósításán dolgoznak, fáradoznak. Itt nem annyira fontos a személy egyénisége. A közös célra, a közös dologra tekintenek. Minél jobban megegyezik az ízlésük, egyforma a véleményük, annál nagyobb a lelkesedés és annál szorosabb a kötődés közöttük. Mihelyt megjelennek a különbségek, máris távolodnak egymástól, a különbözőségeket pedig eleve kizárják. A közösség úgyszólván egy "edény", aki ide többé-kevésbé belefér.
A keresztény közösségnek ennél többnek kell lennie. Ha megerősítik egymást abban, hogy individuális lények és elismerik egymás másságát, ajándékká válnak egymás számára. Az összejövetel értelme a szeretet. Az együttlét öröm, lelki növekedés. Azért együtt lenni, hogy egymást meghallgassuk. Felébreszteni az érdeklődést egymás iránt, törődni egymással. Végighallgatni a másikat, hogy kiöntse a lelkét. Ez megkönnyebbülés és felszabadulás a beszélő számára, megismerés és gazdagodás a hallgatóéra. Minden ember egy megismételhetetlen, egyéni érték. Ezért egymásban a pozitív dolgokat kell észrevenni. Amit mond, abban a jót keresni, az értékeset kiszurni. Ez egy úgynevezett "kovász" közösség.
A Háló egy ilyen közösségé szeretne válni. Ezt a küldetését különböző rendezvények megszervezése útján valósítja meg. A találkozón egy gondosan kiválasztott témát színvonalas előadás formájában tálal, majd az értékelést a hallgatóságra bízza. Sok temerininek már van "Hálós" élménye. Számos találkozón vagyunk már túl. Az ilyen "Hálós" hangulatot, szellemiséget szeretnénk nálunk is meghonosítani. Gyakorlatban ez azt jelenti, hogy időszakonként helyi jellegű rendezvényeket szerveznénk. Terveink között szerepelnek az előadások, könyvbemutatók, film-estek, vetélkedők. Nagy valószínűséggel az idén is tartunk Illés-nap körül egy regionális találkozót.
Remélhetőleg Isten segítségével, sok-sok szeretettel és türelemmel sikerül létrehozni egy ilyen közösséget. Talán akkor mondhatjuk, hogy "kovász" vagyunk, ha a fiatalok nagy többsége a keresztény tanítást és a parancsokat nem úgy éli meg mint korlátokat és tilalomfát, hanem életformát és lehetőséget az önmegvalósulásra.
PETRIK Dénes

Jövőre, 2005-ben lesz 120 éves, hogy Temerin keresztény katolikus lakossága vallásos életének, hitbuzgóságának jeleként a mezőváros déli részén levő magaslaton felépítette a kálváriát, ahol a hívő ember jelképesen bár, végigjárta Krisztus szenvedésének útját, a pilátusi ítélettől a sírbatételig.
A kálvária területe annak megalapításakor öt katasztrális hold, 100 ár volt, a hozzátartozó erdővel és a ma már házakkal beépített területtel. E terület ma már leszűkült szigorúan arra a területre, ahol a stáció oszlopok és a keleti részen levő dombon a golgota áll.
A kálvária 1825-ben kelt alapítólevelét a község akkori vezetősége -- elöljárósága --, élén a bíróval és tekintélyes embereivel, a földművesek, mesteremberek, értelmiségiek írták alá, amit a város kegyurának és plébánosának aláírása hitelesített.
A 14 stációoszlop és a magaslaton álló három kereszt 1848-ban a harcokban romossá vált, azután csak ideiglenes felújításra kerülhetett sor, míg 1893-ban teljesen felújították a stációkat, és a dombon körkörös párkányt és homokkőből állítottak kereszteket Krisztus és a latrok alakjával. A felújítást a község, az egyház és a lakosság fedezte.
A keresztjárás a húsvéti ünnepek előtt a húsvéti liturgia része volt, a múlt század harmincas éveitől kezdve pedig Temerin fogadalmi ünnepének miséit is itt tartották. A kálvária 1998-ban elvégzett felújítása óta pedig mindkét alkalommal keresztjárást tartanak itt.
A hatóságok 1944-ben betiltották az egyház tevékenységét a kálvárián és az ezt követő ötven év alatt a stációoszlopok és a dombon levő építmény, a golgota részben leomlott. A keresztek, kitéve az idő hatásának és a szándékos rombolásnak, összetöredeztek. Az egész területet benőtte a gaz, susnya, vadhajtások, a házsor felé eső részen egyesek szemét- és roncstelepet csináltak. 1996 és 1998 között a hívek összefogásával, miután az Első Helyi Közösség a terepet letisztította a vad növényzettől, a hívek összefogtak a terep rendezéséhez, kőművesei önkéntes munkával mind a 14 stációoszlopot újjáépítették az Október 23-a Építővállalat önzetlen támogatásával. A jórészt nyugdíjas, vagy szabad idejükben az aktív kőművesek, a munkában segítő férfiakkal és asszonyokkal újjáépítették a romos körpárkányt, betonból három keresztet emeltek Krisztus és a latrok alakjaival, amelyet Szarvas Sándor iparművész mintázott meg és Góbor László öntött ki fémöntödéjében. Az azóta eltelt öt évben a hívek évente egyszer vagy kétszer gondoskodtak a stációk és a golgota karbantartásáról, meszeléséről, de öt év elmúltával már ismét jelentkeztek a sérüléseknek komolyabb jelei, a malterozás és a vakolat leválása, repedései stb., amelyek további károk okozói lehetnek. Komoly problémát jelent, hogy a kálvária az arra lakók közlekedési útjává vált, kaput nyitnak a kálvária felé eső udvarokból, ahol a gépkocsik, teherkocsik közlekednek, sőt már olyan eset is van, hogy a stációkhoz közel ásnak az udvarok kibővítésére. A fásítás folyamatos, mert minden évben pótolni kell az erőszakkal kitört fákat is. Tavaly az ősz folyamán az ökológiai mozgalom tagjai pótolták a hiányzó fákat és vállalták, hogy gondoskodnak róluk. Hogy ez a vallási és kultúrális szempontból helyileg védetté nyilvánított építményt megvédjük a pusztulástól, szükséges, hogy a községi képviselő-testület illetékes szervei, a végrehajtó bizottság, a felügyeleti szervek, nem utolsó sorban a község és az Első Helyi Közösség anyagi és erkölcsi támogatására a jövőben.
Ö. K.

Néhány éve már, hogy Temerinben megszervezzük a farsangzáró bált. Ám az idén először farsangnyitó bált is szerveztünk. A szervezésben sokat fáradozott Klinecz Károly egyházközségi képviselő. Ez a bál nem csak éjfélig, hanem hajnalig tartott. A résztvevők jól érezték magukat, daloltak, táncoltak, vigadoztak, rövid időre elfelejtve a mindennapok gondját, baját. A finom vacsora mellett bú nélkül társalogtak az emberek. Jó visszhangra talált ez a rendezvény is, szeretnénk ha hagyományos lenne, mint a farsangzáró bál.
M G. n.

Az utóbbi években már szinte hagyománnyá vált Temerinben a farsangzáró bál. Hála Istennek az idén is megszervezésre került hamvazószerda előestéjén és éjfélig tartott a vigadozás.
Az egyházközség nevében Barna Mihály és felesége Margitka (képünkön) volt a fő szervezo. Ft. Szungyi László esperesatya elgondolása volt ez a katolikus bál. A mai emberek ebben a zűrzavaros, rohanó világban úgy tűnik néha elveszítik érzéküket a nyilvános mulatozások rendezésére. Sokszor még nagyböjtben is szerveznek bálakat, lakodalmakat, eljegyzéseket. Több fiatal nem mond le nagyböjtben a diszkózásról, dorbézolásról, az italozásról, és a többi káros élvezetek hajszolásáról sem. Bizony sok jó katolikus hívőt zavar az effajta viselkedés!
A farsangzáró bálnak a vidám szórakozás mellett nevelő és felhívó funkciója is van minden évben. A hitüket élő keresztények tudják, mikor van a vigadozás, a mulatozás és a bálak ideje. Kell a jókedv, a vidámság a szórakozás, csak tudni kellene mikor van a megállj!
Ezért szerveztük úgy, hogy a jókedvű mulatozást, farsangolást éjfélkor lezártuk. A Himnuszt, és a Béke fejedelmét elénekelve indultunk otthonainkba. Másnap reggel ott voltunk a hamvazószerdai szentmisén, magunkba szállva, a bűnbánat jeleként fogadtuk homlokunkra a hamut, és kezdtük meg a nagyböjti idoszakot.
M. G. n.

Plébániánkon immár hagyományossá vált, hogy március 19-ét, Szent József ünnepét családapák napjaként megünnepeljük. Különben a férfiak az utóbbi években megalakult Szent József körben minden hónap első péntekén az esti szentmise után találkoznak. Ft. Szungyi László esperesplébános előadást tart számukra, a keresztény férfiakat jellemző erényekről a Biblia tanítása alapján. Az utolsó
találkozón elhatározták, hogy az idén úgy készülnek Szent József ünnepére, hogy összefognak a férfiak és Szent József kilencedet tartanak.
Temerinben hagyományosan házaknál is több csoportban végeznek kilencedet Szent József tiszteletére. Ez még nem volt, az idén van először, hogy a férfiak külön összeszervezkedtek és minden
este a lekipásztorral együtt, buzgón végzik a kilencedet. Szeretnék, ha ez is hagyománnyá válna. Szent József ünnepén pedig a keresztény édesapák, a dolgos kezű munkások, iparosok, a Szent
József lobogóval vonulnak be az ünnepi nagymisére.
M. G. novér

Akik már jártak Taizében megtapasztalhatták a kelet-franciaországi kis falucska szellemiségét. Egyesekben Taizé neve bizonyos éneklési stílushoz kötődik, ami egyre népszerűbb nemcsak a különböző keresztény felekezetek körében, hanem lelkigyakorlatokon, ifjúsági szentmiséken is. Néhányak számára a szó a nagyszámú fiatalt megmozgató ifjúsági találkozókhoz kapcsolódik. Mások számára viszont Taizé elsősorban szerzetestestvérek ökumenikus közösségének a neve, ami egy kicsiny kelet-franciaországi faluban van, ahol ma kilencven, különböző felekezetű és származású szerzetestestvér él együtt, katolikusok és protestánsok, mintegy huszonöt nemzetből. Erről a taizé-i dombról látogatott el Temerinbe Richard testvér március 20-án. De fiatal szervezők is érkeztek Szabadkáról, Bajmokról, Hajdukovóról, Belgrádból, Muzslyáról, Szelencsáról, Újvidékről és még más helyekről a Szent Rozália plébániatemplomban megtartott taizé-i imaórára. A közösséget megtisztelte jelenlétével msgr. Stanislav Hocevar belgrádi érsek, metropolita is.
- Találkozni akartam a fiatalokkal, akiket már megismertem Taizében, vagyis azokkal akik már voltak valamelyik Taizéi zarándoklaton. Nagyon fontos, hogy a nyári egyhetes találkozók után a fiatalok saját városukban, falujukban, környezetükben is a bizalom zarándokútján járjanak. - mondta Richard testvér. - Számos Taizébe látogató fiatal kérdezi, hogy hazatérve hogyan folytathatják azt, amit ott felfedeztek. Nekünk, az ott élő testvéreknek, is kérdés, hogyan segítsük és bátorítsuk őket, hogy elköteleződjenek a saját városukban, országukban, az egyházközségükben és a helyi közösségekben. Taizé hivatásának középpontjában áll a keresztények közötti kiengesztelődés. Arra szeretné fölkészíteni a keresztényeket, hogy a kiengesztelődés, a bizalom és a béke kovászává váljanak a népek között és az egész emberi családban. - mondta Richard testvér, és hozzáfűzte,- Isten képessé tesz bennünket arra, hogy kiengeszteljük az ellentéteket, és reményt vigyünk oda, ahol nyugtalanság van.
Mint ahogy a találkozón elhangzott, egy zsúfolt és lüktető élet során sokan érzik a több nyelvre lefordított taizéi énekek, az egyszerű, elmélkedő közös imának a szükségét és a közbenső csöndet.
Ö.E.

A 90 éves Temerinben született és Budapesten élő kiváló írónk újjabb rangos elismeréseiről, irodalmi dijjairól, kitüntetéseiről örömmel szereztünk tudomást.
Hatvanhat éves gazdag írói és publicista életművet valósított meg. Írt verset, regényt, novellát, szociográfiát. Több mint harminc könyve jelent meg, de tárcái naponta olvashatók a Magyar Nemzetben és hetente az Új Emberben. A Kossuth rádió hullámhosszán hangja messzire hallatszik. Mindig kellemes élmény olvasni vagy hallani gondolatait, eszmefutatásait, melyek arról árulkodnak mennyire együttérző a nemzetével, s a világ gondjaival. Ő a délvidéki magyarság több mint nyolc évtizedes kissebbségi sorsának krónikása. Kedvenc témái: a szülőföld, az otthon, a falu, Temerin adta eltéphetetlen kötődésbol, élményekből, emlékekből táplálkoznak. A sok vészt, embertelenséget, erőszakot látott huszadik század ezernyi szenvedését, baját, üldöztetéseit, szörnyűségeit sajátos módon megörökítő, a nemzetet féltő élő lelkiismeret. Írásaiban volt ereje és bátorsága visszaadni a század történéseit és ezáltal azoknak általa is nyoma marad a magyar irodalomban.
Gerinces jelleme, szilárd erkölcsi tartása tanúskodik műveiben arról, mennyire törekszik a maradandó, örökérvényű értékek mellett hangot emelni az Istenbe vetett hit segítségével.
Az utóbbi években több rangos elismerésben részesült. 2002-ben a Magyar Kultúra Lovagjává avatták, megkapta a délvidéki Aracs díjat, de talán számára a legkedvesebb, hogy 90. születésnapja alkalmából szülővárosa, Temerin díszpolgárává avatták. Nemrégen Táncsics díjban és Magyar Kultúrális Örökség díjban részesült. Szeretett Sándor bátyánknak szívből gratulálunk!
Községünk nagy szülöttjére, az igen népszerű, közkedvelt, megbecsült és elimert íróra és publicistánkra nemes büszkeséggel tekintünk.
Sz.L.

Május 2. - május első vasárnapja, anyák napja. A szentmiséken szeretettel és hálával köszöntjük a keresztény édesanyákat, akik egész életükkel családjaikat sok szeretettel és áldozattal szolgálják.

Május 2. - Jó Pásztor vasárnapja, a lelki hívatások világnapja. Ezen a napon különösképpen imádkozunk papi és szerzetesi hívatásokért. Ekkor Temerinben látogat Ft. Széll József, zentai születésű, jelenleg Kispiaci plébános, A temeriniek számára jól ismert, hiszen segédlelkészként közöttünk működött. Az idén ünnepli pappászentelésének 25. éves évfordulóját, ezüstmiséjét. Az a terve, hogy minden hívőközösségbe ellátogat, ahol papi életében szolgált.

Május 7. - boldog Gizella emléknapja. A szentmise keretében emlékeznek meg védőszentjükről: a Boldog Gizella Kézimunka szakkör tagjai.

Május 16. - a Telepi emléktemplomban elsőáldozás a 7 órai szentmise keretében.

Május 23. - Elsőáldozás a szent Rozália plébániatemplomban a 10 órai szentmise keretében.

Május 26. - a telepi emléktemplom alapkőszentelésének évfordulója. Erre a napra tervezzük a készülő szabadtéri lourdesi barlag megáldását. Az ünnepi püspöki szentmisét vezeti és szentbeszédet mond msgr. Huzsvár László, nagybecskereki megyéspüspök. Vidékről is várunk zarándokokat.

Május 30. - Pünkösd ünnepén, a fél 9-es szentmise keretében elsőgyónási hálaadó ünnepség.
Ezen a napon az I. Helyi közösség Kézimunkakedvelők Köre is védőszentjét ünnepli.
Pünkösdvasárnap délután az idei elsőáldozókkal közös zarándoklatra megyünk a tekiai Szűzanya kegyhelyre.

Május 31. - a Miasszonyunk Világiredjének Tagjai megújjítják felajánlásukat a 10 órai szentmise keretében.

Június 18. - Jézus Szíve ünnepe. Az ünnepet követő vasárnapokon a jubiláló házaspárok találkoznak és a 10 órai szentmise keretében áldásban részesülnek.

Június 19. - Verebélyi Árpád diákonusszentelése Egerben. A buzgó hívek sokan imádkoznak papi, szerzetesi hívatásokért. Árpád életútját is imával kisérték és most nagy öröm számukra, hogy megélhették a diákkonusszentelését. Egyesek el szeretnének zarándokolni életének erre a fontos eseményére Az autóuszra már is vannak jelentkezok.

Június 20. - Jézus Szíve ünnepe után az első vasárnap, a nagymise keretében a 10 éves házasok adnak hálát a jó Istennek és a szentmise után áldásban részesülnek. Előtte csütörtökön meghívjuk őket az esti szentmise után egy találkozóra a hittanterembe.

Június 27, - a 10 órai szentmise keretében a 25 éves házasok ezüstjubileumi áldásban részesülnek.

Július 4. - a 10 órai szentmise keretében az 50 éves házasok aranyjubileumi áldásban részesülnek.

Július 19. -este 7 órakor. Keresztúti ájtatosság a Kálvárián.

Júlis 20. - Illés napja, Temerin fogadalmi ünnepe, a telepi emléktemplom templomszentelésének az évfordulója. Ott reggel 8 órakor van a szentmise, 10 órakor az ünnepi nagymise a szent Rozália plébániatemplomban. Az ünnepet megelőző napokban különböző rendezvények lesznek, melyeket ünneplő közösségünk minden tagjának figyelmébe ajánlunk.

Katolikus rádióműsorok:
Temerini rádió 93,5 MHz - minden szombaton 8 - 8,30-ig.
Újvidéki rádió 90,5 MHz- minden második vasárnap 8,05 - 9 óráig.
Mária rádió 102,9 MHz - egész napos állandó vallási műsort sugároz magyarul és szláv nyelveken felváltva, délelőtt és délután, minden nap 7 - 20 óráig.

Lelki életünk táplálására a katolikus sajtó is rendelkezésünkre áll: a Hitélet folyóirat, családi magazin és az Útitárs, gyermek és ifjúsági lap minden hónapban, a Hírvivő - megjelenik minden héten.
Az egyházközségi iroda hétfő kivételével minden nap 9 - 12 óráig áll a hívek rendelkezésére, Kérjük munkabeosztásunk és más elfoglaltságok miatt ügyeik intézésére használják ki ezt az irodaidőt. Amennyiben senki sincs telefonközelben, fontos esetben üzeneteket az éjjel nappal működő üzenetrögzítőn hagyhatnak. Telefonszám: 021/844001

Faragó Mária Márta tisztelendő nővér 1919 - 2004
Ez év március 12-én, péntek 13 órakor a topolyai Sarlós Boldogasszony templomban dr. Pénzes János szabadkai megyéspüspök paptársaival együtt gyászmisét mutatott be Faragó Mária Márta nővérért, aki március 10-én este visszaadta lelkét teremtőjének. Az engesztelő szentmisén jelen voltak még a Miasszonyunkról Nevezett Bácskai Nővérek Társulatának Főeloljárói, a szerzetes nővér társai, a rokonság és a Temerinben működő Miasszonyunk Világi Rendjének tagjai, Csantavérről a végtiszteletadók (mivel ott működött utoljára) és a helybeli hívek. A szentmise után kedves halottunk földi maradványait a topolyai temetőben a tisztelendő nővérek közös sírboltjában helyeztük örök nyugalomra.
Márta nővér 1919-ben született Temerinben. 1952-ben lépett a Miasszonyunkról Nevezett Bácskai nővérek szerzetesrendjébe, 1954-ben kapott beöltözést Bácsban. Állomáshelyei: Őrszállás, Bács, Péterréve, Topolya, és Csantavér.
Életét az egyház és Isten népe szolgálatára szentelte. Főként, mint szakács nővér dolgozott, de segítőkészségével és szorgalmas munkájával, a kertben, vagy bárhol ott volt ahol éppen szükség volt rá, csendesen, szerényen végezte munkáját Isten dicsőségére és a lelkek megmentésére. Utolsó működési helye Csantavér volt, Sóti Mária Mónika nővér halála után (2003 februárban halt meg) még őszig ott maradt, már nem nagyon birt dolgozni, beteges volt, ápolásra szorult és így visszakerült Topolyára, ahol szerzetesnővér-társai, főként Bertilla nővér, szeretettel gondoskodtak róla.
Betegségét, erőtlenségét és szenvedéseit Isten akaratában megnyugodva viselte. Mintha megérezte volna, hogy már nem sok van hátra életéből, halála előtt mondogatta: mindenkinek megbocsátok, ha valakit életemben megsértettem.
Kérjük az Úr Jézust imádságos és áldozatos életéért, vezesse át a halálból, abba az életbe, amelyet egykor választottjainak megígért. Adjon az Úr neki örök nyugodalmat.
Veréb M. Gizella nővér